Hogyan tegyem hasznossá magam és hogyan legyen teljes az életem?
3. hónapja élek az Usa-ban. Férjhez jöttem ide. Van egy középfokú nyelvvizsgám, de nem merek beszélni, mert nem értem, amit nekem mondanak.
Itthon vagyok egész nap és unatkozok. Elmenni dolgozni nem tudok, mert nincs olyan végzettségem, amivel itt munkát tudnék találni. Ráadásul most a válság miatt nehéz is. A férjem este jön haza és addig én egyedül vagyok. Sétálok az utcán, bevásárolok, takaritok, főzök. De ez nem elég.
Nem érzem, hogy hasznos lennék. Jó lenne emberekkel ismerkedni, beszélgetni, de nem tudok annyira angolul. A nyelviskolák drágák és nem lenne pénzünk rá.
Hogyan hasznositsam magam?
Az lenne a legjobb, ha megtanulnák angolul, elvégeznék valami tanfolyamot és elmennék dolgozni. De hogy? Ha itthon vagyok és nem beszélgetek senkivel, nem tanulok meg angolul. Ha nem tanulok meg angolul, nem tudok elmenni dolgozni. Ördögi kör.
Más hogyan csinálja, aki külföldre ment?
hát pedig középfokúval tudnod kéne beszélni. szerintem egyszerűen csak nem akarsz. neked kell elhatároznod magad, és beszélni. ha nem érted, megkérdeheted az illetőt, hogy lassabban ismételje meg, mert nem az anyanyelved az angol. biztos, hogy szívesen megteszik.
ha nincs végzettséged, nincs hobbid, nincsenek barátaid és munkád, akkor nem teljesen értem mit akarsz az élettől. te érted?
talán ezen elgondokodhatnál.
Én most így hirtelen arra gondoltam, hogy biztosan vannak szomszédaitok, akiket már ismersz.Áthívhatnád egy vacsorára...és elmondanád mi a probléma.
Úgy tudom egy általános vacsoránál, ilyen alap beszélgetések vannak, amit lehet könnyen megértesz, és belejössz.
Nem sajnáltatom magam, csak tanácsot kértem.
És igen, képzeld, nem tudok beszélni középfokú nyelvvizsgával. Ugyanis rájöttem, hogy hiába tudom 100%-ra a nyelvtant, amit hála a magyar nyelvoktatási rendszernek belénk vertek, de nem törődtek azzal, hogy azt használni is lehessen. Különben meg teljesen fölösleges is volt megtanulni azt a sok hülyeséget, mert itt nem is használják a felét sem. Én meg bazira nem értem az itteni szlenget és a kifejezéseket, amiket a szótárban sem tudok megnézni, mert nincsenek benne.
Tv-t természetesen nézek. És filmeket is. De csak találgatok, hogy mit is mondanak.
Itt nem olyan rendszer van, hogy becsöngetek a szomszédhoz és jól el vagyok vele. A lakásába természetesen senki nem fog egy idegent beengedni, nemhogy még beszélgessen is vele. Már annak is örülök, ha visszaköszönnek a lépcsőházban a szomszédok. Mert én úgy tanultam, hogy köszönni kell. És köszönök. De rám sem hederitenek. Ilyeneknek kezdjem el magyarázni, hogy beszélgetőpartnert keresek?
A szupermarketben spanyolok dolgoznak. Az igazság az, hgoy nem szivesen dolgoznék velük.
Egyébként otthon közgazdászként dolgoztam, de itt le is húzhatom a diplomámat, mert nem fogadják el. Kellene két évet még tanulnom itt, hogy ki tudjam egésziteni egy master képzéssel. De ugye angol, pontosabban amerikai az oktatás nyelve és hát az nem sokban hasonlot ahhoz az angolhoz, amit én otthon tanultam.
Az itteni 3 magyar ismerősöm azt mondta, kb. 5-6 év kell, mire beilleszkedek. De segiteni ők sem akarnak, lévén magyarok és attól félnek elveszem előlük a munkát majd. Viszont nem akarok még 5-6 évet várni.
És hobbim is van. A zenehallgatás (rockzene) és gyűjtöm a CD-ket és koncertekre jártam.
Természetesen az első dolgom az volt, hogy felkerestem az itteni magyar közösségeket. De inkább ne tettem volna! Csak a széthúzás, a szemétkedés és az, hogy hogyan szedjünk ki pénzt a másikból ment. Inkább nem akarok itteni magyarokkal többet találkozni.
Gondoltam, vannak itt a gyakorikerdeseken olyan emberek, akik külföldre mentek és tudnak tanácsot adni. Ezért irtam ide. Nem azért, hogy sajnáltassam magam.
Szia, de te mar maskor is irtal, megismerem. Es mar regebb ota kint vagy, nemcsak 3 honapja, de mindegy:)
Meg mindig nem sikerult munkat talalnod?
Figyelj miert nem mesz el hotelba szobalanynak, nem esik le az ujjadrol a gyuru! Nagyon sok kozgazdasz szobalany, dolgozik MC Donalds-ban, es vegez neki egyaltalan nem tetszo munkat. De mivel a nyelvtudasuk nem elegendo ahhoz, hogy egy irodaba tudjanak konyvelni pl, ezert ezt a munkat kell csinalniuk. Vagyis kellni nem kell, de lehet. Szoval tied a valasztas. Lehet menni CV-vel a hotelokba es munkara jelentkezni!
Ha dolgozol, lesznek ismeroseid, barataid, nem magyarok!!! es penzed is lesz. Ha lesz penzed, lesz nyelviskola, hiszen be tudod fizetni:) O, hat igy indul mindenki el, hidd el!
Ugyhogy menjel, keressel hotelban, Mc Donalds-ban...stb, pub-ban, ettermekben munkat, es csinald! Aztan az elso lepcso ha megvan, jon a kovetkezo mar.
Es az amit a kintiek mondtak neked, hogy 6-7 ev mulva fogsz tudni beilleszkedni, az nem azt jelenti, hogy 6-7 evig otthon vagy, hanem kb. ennyi ido amire megtanulod a nyelvet, es irodaban eltudsz helyezkedni!
Mennyi idos vagy amugy?
A lenyeg, ne essen le a gyuru az ujjadrol, es a ferjednek pedig mondd meg ha esetleg nem akar dolgozni engedni teged, hogy maradjon o otthon, es tudja meg o azt, hogy milyen rossz otthon ulni, es tartani 2 fillerert a tenyeredet, es depresszioba esni, es nezni a 4 falat, es es es...stb. szoval fel a fejjel, es hasznald ki a lehetosegeidet!!!
na de előtte hogy volt? a mostani férjeddel előtte hol éltetek? mert ezek szerint ő amerikai.
egyébként meg, hogy nem vagy hajlandó megszólalni, rossz stratégia, mert éppen a sz.r magyar oktatásból láthatod, hogy az egyetlen dolog amivel meg tudnál tanulni beszélni az a gyakorlás. el kell kezdeni valamikor, nincs mese. hallgatással sosem fogod megtanulni.
Igazad van. Tényleg nem 3 hónapja vagyok itt, mert január 2-án érkeztem és már március vége van. Bocs, 4 hónapja.
A Postán dolgoztam és gondoltam, azt a munkát tudnám itt is csinálni. De sajnos csak állampolgárokat vesznek fel. Az meg nem vagyok.
Jelentkeztem én Dunkin Donutsba és Wendys-be is. De nem vettek fel, mert nem tudtam elég jól kifejezni magam az interjún. Pedig nem managernek jelentkeztem.
Teljesen hülyének érzem magam.
A férjem sem amerikai. Ő is magyar. Csoporttársam volt az egyetemen. Ott ismertem meg. Csak ő máshol kapott munkát, igy szétváltak útjaink. Majd ő itt kapott állást és megkeresett. Egy évig éltünk távkapcsolatba, majd összeházasodtunk szeptemberben és januárban megkaptam a bevándorló vizumot és kijöttem. Azt hittem, hogy tudok angolul, de kiderült, hogy nem tudok.
Voltam itt egy zsidó családnál bejárónő, de kitalálták, hogy olyan kell nekik, aki ott is lakik. Igy én eljöttem. Vigyáztam 3 kisgyerekre, de ők meg a szüleikkel együtt visszaköltöztek Izraelbe. Megint el kellett jönnöm.
Komolyan mondom, hogy otthon jobb volt. Mármint munka szempontjából. Eddig akárhová mentem dolgozni, mindenhonnan kirúgtak. Már hónapok óta itthon vagyok és unatkozok.
Erősen gondolkodom, hogy visszaköltözök Magyarországra. Itt igazából csak a tenger és a jó meleg idő az, ami tetszik. Az emberek udvariatlanok és gorombák, az utcák koszosak és büdösek.
Valójában nem is értem minek mentem bele abba, hogy idejöjjek.
Köszönöm, hogy felnyitottátok a szemem. Nem való nekem a külföldi élet. Megpróbáltam, de nem megy. Most az a következő, hogy megbeszéljem a férjemmel a továbbiakat. Én elhatároztam magam és nem maradok tovább itt. Még miatta sem.
Köszönöm! Jó, hogy vagytok!
Azért gondold meg jól. Megkaptad a vizumot. Valószinű, van zöld kártyád és SS numbered. Eldobnád? Tudod hány ember akarja megszerezni ezeket?
Én is amerikában élek. 2006-ban jöttem és én is férjhez jöttem ide. Csak a férjem már huszonvalahány éve itt él.
Én sem tudtam angolul, pedig volt nyelvvizsgám és egyetemi végzettségem is. Otthon ültem és sopánkodtam. Pont, mint te.
De rátalátam a legjobb és leghatékonyabb nyelvtanulási formára. A neveű: effortless english. 97 dollár. Rendeld meg. Utánna két hét után fogsz tudni és merni beszélni. Egy próbát megér, nem? Utánna még mindig hazamehetsz, ha akarsz. De akkor már nem akarsz menni.
Én is elkezdtem ezzel tanulni és csodák csodája, kinyilt előttem a világ. Értettem az embereket és ők is engem. Most egy bankban dolgozom part time-ban és jól érzem magam. A férjem is rájött, hogy nem volt jó, hogy otthon ültem és most sokkal jobban nézek ki. MErt boldog vagyok.
Ugyanazokat éreztem én is, mint te. Vedd a kezedbe a sorsod és ne szenvedj többet!
Barátaim is lettek közben.
Az valóban igaz, amit a magyarokról irtál. De nem kell magyarokkal barátkozni. Nekem pl. lengyel kollégáim vannak és szeretem őket.
Ne menj haza. Egy olyan országban élsz és kaptál jogokat, amiket más remélni sem mer.
Én jövőre megcsinálom az állampolgársági vizsgát, pedig nem is egészen egy éve ugyanúgy éreztem, mint te.
Sok tanfolyamot el lehet végezni az interneten is és akkor már lesz amerikai végzettséged. Ezt is meg lehet próbálni. Tudom, hogy a magyar diploma itt nem ér semmit. Én is járok most is suliba munka mellett, hogy jobb beosztásom legyen majd.
Viszont nem menj takaritani. Ott nem tanulsz, mert nincs kivel beszélni. És én nem mennék gyorsétterembe vagy hotelba sem dolgozni. A mekiben nem tudsz beszélgetni, mert nincs idő rá. A vendégnek sem, hiszen itt korlátozva van (30 perc), hogy mennyit ülhet az étteremben. A hotelban meg egyik szoba a másik után, 15 perc jut egy szobára és nem találkozol senkivel. Magadban meg mégsem beszélhetsz.
A nyelvtanár 120 dollárt kér óránként, ez meg túl sok. Marad az on-line tanulás. Ha úgyis otthon vagy, akkor tedd magad hasznossá úgy, hogy tanulsz. Két hét és másként fogod látni az egész helyzetet. Ennyit várj csak.
Szia és sok sikert!
Egy new york-i
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!