32 hetes kismama vagyok. Nagyon várom már a babócám és nagyon vágytam rá, viszont egy rendkívül mozgalmas életből és munkából "szakadtam ki" terhességem alatt. Hogyan tegyem hasznossá magam és kerüljem el a depressziót?

Én szeptember elsejével maradtam itthon, de unatkozni eddig sem volt időm.

Mosok, főzök, takarítok, vasalok, bevásárolok, elintézem az ügyes-bajos dolgokat, járom a bababoltokat, tervezek, vagy csak olvasok, pihenek, TV-zem, alszom, netezem.

Olyan nincs, hogy az ember ne tudja magát lefoglalni.

Csinosítgasd a babaszobát, varrj neki ruhácskát, vagy köss neki sapeszt.

Én biztos, hogy tanulással ütném el az időt, nyelveket tanulnék, vagy egyéb levelezős tanfolyamra járnék, ami otthonról elvégezhető.

Meg rendszeres mozgásba fognék, és akkor az már egy biztos pont a napomban. :)

Szia! Annyira megértelek. Én az elejétől fogva itthon vagyok, mert veszélyeztetett vagyok.Szerencsére nem kell feküdnöm, de majd megőrültem néha a semmit tevéstől. A férjem hiperaktivnak hiv...meg a barátaim szerint is állandóan csinálok valamit. Én is megkérdeztem, hogy mit csináljak,haszontalannak érzem magam."jobbnál jobb" válaszokat kaptam. Tök depressziós lettem. Most 21.hetes vagyok és közben megcsináltam a felsőfokúmat nyelvből, vége a tanfolyamnak és újból ua. Hát leginkább főzök, takarítok,festek és a barátaimmal találkozom. (de ők dolgoznak napközben..)Szerintem mikor meg lesz a baba, más lesz, nem lesz időnk gondolkozni ilyeneken. Tudom,hogy nem segítettem a válaszommal, csak együttérzésemet fejeztem ki.

Minden jót neked!

Énn értem a kérdésedet, és az érzéseidet is. Hasonlóan mozgalmas munkám volt az első terhességem előtt és nekem is óriási váltás volt otthon egyedül maradni a belvárosi forgalom, meg a rengeteg ember után, akikkel a munkám alatt érintkeztem nap mint nap. Ez akkor nekem fel sem tűnt, csak mikor már nem dolgoztam, akkor volt óriási a kontraszt. A babszoba csinosítás és a goblein készítés nem ugyanaz ,mint emberekkel kommunikálni, mert ilyenkor is csak magában gondolkodik az ember. Nekem is van számtalan ismerősöm, akiket teljes mértékben kielégít és le is köt az, hogy főz, mos, takarít. Sőt, az fárasztja őket, ha "pörögni" kell. Szerintem ez lelki alkat kérdése, ha valaki ilyen típus, akkor nem tudja kielégíteni a kötögetés. A legtöbb, amit tehetsz, az ,hogy nem okozol ezért magadnak lelkiismeret furdalást. Vállalod, hogy te ilyen vagy. Én például A NAGYMAMA SEGÍTSÉGÉVEL VISSZAMENTEM EGY HÉTEN KÉTSZER DOLGOZNI, ÉS EZ TELJESEN RENBETETT. A baba másfél éves volt.

Bodog babvárást!

Szia!

Néha én is így vagyok ezzel, de gondolj arra, hogy dolgozhatsz még eleget, és arra, mikor eleged volt már a munkából. Most lehet időd arra, amire akkor nem.

Szerintem tanulj valamit.