El tudod képzelni úgy az életed, hogy nem tudsz bízni senkiben?

Én nem bízom senkiben. Vagyis már kezdek normális lenni, de sokáig így volt. Nem lehetséges, hogy önbizalomhiányod van, nem szereted magad, azért nem tudsz másokban sem bízni? Nálam ez volt.

Én ezt csak úgy tartom elképzelhetőnek, ha az illetőnek (nem tudom, hogy magadról beszélsz-e) önmagával vannak problémái. Mondjuk egy adag paranoia is van abban a hozzáállásban, hogy "úgyis mindegyik ártani fog nekem". Pszichológus? Ja, várj, akkor benne sem lehet bízni! Most ezt nem poénból írtam, ez is felmerülhet. Most, hogy belegondolok: így nem lehet élni!!

Szerintem is magadat nem tudod elfogadni.

Manapság nehéz a megbízható, lelkes embereket megtalálni, de hidd el vannak ilyenek. Csak sajna ezek mind olyan egyéniségek, akiknek eleve rossz volt az életük java része. Gondolok itt olyasmire, ha valaki nem kapott elég szeretetet, vagy egyszerűen nem vették figyelembe a jóságát, ennek ellenére mégis jó ember. Na az ilyent szerintem könnyű megszeretni, mert ő aztán tényleg nem pénzre, hatalomra vágyik, hanem szeretetre, barátságra, attól függ milyen nemű kapcsolatokról beszélünk, én most többnyire fiú-lány kapcsolatra gondoltam. De barátok között is lehet találni igaz barátokat, csak hát hol vannak azok az extrém helyzetek ugye ahol ez kimutatható már? (20/F)

...nekem el sem kell képzelnem... 17l

Én is ilyen vagyok. Mindenkivel szemben. Néha még a barátaimról is azt gondolom,hogy nem lehet megbízni. Kiadtam magamból biztos nem mondja el. Nincsenek nagyon barátaim meg senkim se így. Akivel kapcsolatba kell kerülök hárítok de nem árulok el semmit magamról nehogy visszaéljenek vele. Semmiről vagy max hétköznapi dolgokról lehet velem beszélni. Mindenki csak egy kevés részletet lát belőlem (rokonok,családtagok és 1-2 barát is). Szóval szerintem lehet élni így is max. a többi embernek meg esetedben neked úgy látszik nehéz.