Miféle elmebajban szenvedek?

Először is nyugi! Nem szenvedsz elmebajban, csak egyszerűen zárkózott vagy. Sok gyerek tapasztalt hasonlót gyerekkorában mint te, csak valószínűleg a szülők segítettek neki legyőzni a félelmeit, nálad viszont úgy látom, hogy nem igaz segítettek ebben. Nem tudom, hogy tanulsz vagy dolgozol-e. Valószínűleg egyiket sem csinálod, pedig hidd el jót tenne, ha egy kicsit tennél valamit. Próbálj meg a szüleidtől segítséget kérni. Kezd apró lépésekkel a beilleszkedést a világba. Menj el például a szüleiddel a boltba, ha bevásárolnak. Ha mennek rokonokhoz, menj el velük. Csinálj valamit! A lényeg, hogy ne legyél egyedül a szobádban. Látogasd meg a nagyszüleidet például. Biztos mesélnek majd vicces sztorikat gyerekkorodból, vagy az msn-es haverokkal próbálj meg találkozni élőben. De ha ezeket nem tud megtenni, mert félsz, akkor keress fel pszichiátert, vagy ha attól idegenkedsz, akkor először pszichológust. Nyugi, attól, hogy orvostól kérsz segítséget, még nem vagy elmebajos vagy őrült. Az én testvérem is jár pszichiáterhez, ő súlyosabb eset mint te, de soha nem mondanám rá azt, hogy elmebeteg. Ugyanolyan ember mint én, csak nekem mondjuk magas a vérnyomásom, ő neki meg máshol van problémája. Tudom, hogy könnyű tanácsokat osztogatni. Csak azért írtam le ezeket, mert én átélem nap mint nap azt, amit a te szüleid. Én látom, hogy mennyire rossz érzés nézni, amikor egy szeretted önmagát temeti el. Fiatal vagy, előtted az élet. Próbálj meg egy kicsit aktívabb lenni, és meglátod minden jobbra fordul!

19/L

U.i: Bocsi, hogy ennyit írtam. Ha szeretnél e-mailezni, küldj privit.

Szia, én vagyok a 14:15-ös! Átállítottam a lehetőségeket, ha minden igaz mostmár tudsz nekem írni privátot.

Ha beszélgetni akarsz, én itt vagyok és segítek amiben csak tudok. És szívesen megismernélek!

Na látod!Fog ez menni. Én az idősebb 14.15-ös vagyok.

Csak légy mindig őszinte.Beszélgess sokat lányokkal.És lesz olyan,aki csak arra vágyik, hogy "megerőszakolhasson".

És nehogy azt hidd,hogy egyedül vagy a problémáddal.:-))

Nem akarlak a pszihiáterről lebeszélni, mert pl anyukámat is kezelték, de rajta például nem tudtak segíteni, de sok emberen meg igen. A helyedben utána olvasnék Fledmár András munkásságának pl itt [link]

Ő sokmindent kicsit mással magyaráz, és sikerrel gyógyít, mint a legtöbb pszichiáter, szerinte minden "elmebaj"-nak van valamilyen oka, sokszor azt kell megszüntetni. Például ha valaki nem tud koncentrálni, mert állandóan másra gondol (mondjuk kártyázásra, női fenekekre) akkor keressen olyan munkát haol ezeket a dolgokat kiélheti (tanítson bridszeyést, legyen fotós) és a gond elmuilk...

a pszichiátria mellett(vagy előtt) olvasd el amiket ír, mert a pszichiáterek gyakran beraknak egy skatulyába(katatón skriyofén vagy) és jól begyógyszereznek a valódi probléma megtalálása helyett...

Kicsit régi levél, és segíteni se tudok rajtad, de ha segít a gondolat, hogy nem vagy egyedül, hát akkor tessék.. Annyi különbséggel, hogy én nem lépteket hallottam, hanem vmi mást. De a jelenlegi életem éppen olyan, mint a tiéd. Borzalmas... Bár lehet, te már jobban vagy azóta..

18/L

Szia!

Nem tudom mennyire írok időben, mert látom, kicsit régebbi már a kérdésed. Ahogy olvastam írásodat, kicsit mintha a régi önmagamat látnám benne. Én is eléggé zárkózott voltam, magányos, és nem is néztem az emberek szemébe. Ezek a tünetek valóban kissé autisztikusak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az is vagy. Én sem vagyok az, nekem egy születési rendellenesség miatt voltak ilyen problémáim. De most már helyrejöttek a dolgok: nem vagyok már annyira egyedül, és vannak körülöttem kedves emberek, a szemkontaktus meg, hát... alakul :-) Az is lehet, hogy egy klassz közösség gyógyír lehet a problémádra. Azt nem írtad, hogy mennyi idős vagy, suliba jársz. Privit nem tudok küldeni neked, de te írj nyugodtan, szívesen beszélgetek veled! (22/L)