Nem tudom élni az életem, súlyos betegségben szenvedek?

Rendben, megpróbálok beszélni velük erről.14:12-esnek: Amúgy majdnem, hogy az egész igaz rám ! Az érzékelési csalódások, a paranoia, hogy üldöznek, hogy valaki meg akar ölni... (Erről régebben rengeteg rémálmom volt) az érzelemszegénység, az elzárkózás, sajnos még az apátia is, a beteges óvatosság, minden szinte ! A Pozitív és a Negatív tünetei is vallanak rám. Ráadásul történt nemrégen velem valami, ami most felerősített bennem egy-két ilyen tünetet, ha nevezhetem így..Éjjel nappal a szobámban kuksolok, félek az emberektől, mindenkitől, leginkább egy idegentől, vagy akit az utcán látok. Tartózkodó vagyok, visszahúzódó, egész nap a gép előtt ülök, vagy bármi más, félek kimozdulni a házból..Minden féle veszélyes dolgon jár az eszem, meg, hogy mi lenne ha ez lenne vagy az..Mindenről a legrosszabb dolgok jutnak eszembe ami megtörténhet velem. Kisebb koromban előfordult velem, hogy előre láttam egy-két jelenetet az életemből. Apró, jelentéktelen jelenetek, de engem nagyon megrázott ez a dolog..Az utcán folyton azon rágódom, biztos követnek, és folyton hátra nézek, de nincs mögöttem senki. Ha mégis van, akkor gyorsítok, szinte futólépésben megyek..A gondolkodás sem mindig megy, nem tudok koncentrálni mert elvonja mindenféle a figyelmemet..Sokáig hallottam és éreztem olyan dolgokat amiket más nem, és ez megint csak kiborított. Olyan az életem, mintha periódusokban jönnének elő a tünetek !! Mostanában inkább a félelem, a paranoia, hogy követnek, hogy meg akarnak ölni! Régebben a furcsa hangok, érzéki csalódások, azelőtt meg ezek az előre látott dolgok..Folyton jönnek, és csak jönnek, de nem tudok mit csinálni velük, mindig van valami problémám !12:30-asnak : Az én kapcsolatom teljesen más a szüleimmel, nem tudnak rólam semmit. félreértés ne essék, szeretjük egymást, de én soha nem beszélek nekik semmi ilyenről, sőt, ha valami bánt akkor is inkább letagadom, mint, hogy elmondjam..