Miféle elmebajban szenvedek?

A problémám nagyon régtől alakul bennem folyamatosan,kiskorom óta zárkózott,visszahúzódó gyermek voltam,kiskoromban féltem a sötétben,és nem meretm elaludni, mindig lépteket hallottam ugy éreztem van a közelemben vki idegen,persze nem volt senki, de ha lefeküdtem és csend volt, kezdődött megint.Ez sokáig tartott nálam, több évig, persze orvoshoz nem fordultam,anyámék letudták azzal hogy tul sok tv-t nézek...Még most is előfordul hogy éjszakánként hallom a lépteket,de már megszoktam.Csak még mindig zárkózott gyerek vagyok, nagyon nehezen ismerkedek, ebből kifolyólag nagyon sok negatív tapasztalatom van, és kb 3-4 éve kezdődött nálam a depressziós korszak, ami olykor elmulik olykor visszatér, de mostanra nagyon kész vagyok, a legnagyobb problémám hogy nem tudok és nem is akarok emberekkel beszélgetni, együtt élek a szüleimmel de szinte alig váltok velük pár szót,teljesen elidegenültem tőlük, ráadásul nem is nézek az emberek szemébe, ha beszélek is vkihez csak bámulom a földet vagy nézek a levegőbe. Nagyon sokszor elbambulok, leülök és össze vissza jár az agyam gondolkodok mindenen, majd mikor feleszmélek és megnézem az órát, kiderül hogy ami pár percnek tünt olykor fél óra vagy egy óra is.és csak ültem és bámultam magam elé.Ami nagyon zavar még hogy nem tudok már szinte semminek se örülni, vagy ha igen akkor se tudom kimutatni mit érzek. nagyon magam alatt vagyok és lassan kezdem magam szellemi sérültnek érezni.valószinű az is vagyok, ugy élek mint egy autista, egséznap elvagyok magamnak nem szólok senkihez, nem merek mások szemébe nézni...

valaki segítsen ez igy nem mehet tovább!!