Túlzott megfelelési kényszerem van, nagyon szenvedek tőle, mit csináljak?
Ha jogosan kérnék valamit ami a másiknak a munkája,feladata,magyarázkodom ,alázkodom az okozott kellemetlenségért.
Előre félek,sőt rettegek is az ilyen helyzetektől,úgy érzem pofátlannak,szemtelennek mondanak majd ha igénybe veszem a nekem megjáró dolgokat.
Másokkal szemben túlzottan elnéző,segítőkész,megértő vagyok,a konfliktus elkerülése érdekében nagyon sok mindenre képes vagyok,arra is ,hogy teljesen hülyének hagyjam magam csinálni.
Ha tudom például,hogy másnap nem fogok tudni menni délben az oviba a gyerekért mint máskor,már előre kínosan érzem magam,hogy jaj milyen anyának fognak tartani az óvónénik,majd nekik hosszasan magyarázom miért is nem tudok jönni délben mint máskor,nekik pedig valójában mindegy.
MI lehet a bajom,miből táplálkozhat ez a fajta viselkedésem,nagyon szorongok azért,hogy megfeleljek másoknak,hogy jó ,szerethető embernek tartsanak az emberek...
Pedig ezen mindenképp változtatnod kell, mert ebben az erkölcstelen, undorító világban a hozzád hasonló segítőkész, kedves embereket használják ki a legjobban.
Kérdésedre a válasz: Semmi bajod nincs, ilyen vagy. Sajnos anno én is ilyen voltam.
De aztán olvastam erről-arról:
Az állandó stresszelés komoly bajokat okozhat a szervezetedben, ezen kívül az egész napi közérzeted elrontja. Most őszintén: Tedd fel magadnak a kérdést.
Te szeretnél állandóan azon görcsölni, és agyalni, hogy IDEGENEK mit gondolnak rólad? Szeretnéd, ha neadjisten valami bajod lenne abból, hogy belülről emészted magad azért, hogy másoknak megfelelj, miközben az a valaki akit mutatsz magadból, nem is te vagy? Örökké csak másoknak akarsz megfelelni ahelyett, hogy magaddal elégedett és boldog legyél? Azt szeretnéd, hogy téged ismerjenek meg, vagy azt, akinek mutatod magad? Szerepjáték az életed?
Az a baj,hogy ez én vagyok,nem szerep,de túl nehéz megfelelnem már magamnak ,annyira szorongok ,hogy teljesen megmérgezi az életemet.
Ha próbáltam másmilyen lenni az nem ment.
"nem voltál gyerekkorodban sokat szidva, lecsititva,hogy ne szólj bele a nagyok dolgába meg hasonlók"
Ellenkezőleg agyonkényeztetett,agyonbabusgatott gyermek voltam a nagymamám éltal főként,a túlzott szeretetet amit kaptam igyekeztem meghálálni eminens tanuló volta,,jól viselkedtem,már gyermekkoromban is nagyon szorongtam.
"szeretet"
biztos, hogy őszinte szeretet volt az?
Mert ugye aki szeret, nem vár viszonzást, nem várja, hogy a babusgatásért jól tanulj. Meg ugye nem a nagyinak vagy másnak, hanem magunknak tanulunk vagy sem.
Merni kell vállalni, hogy vannak hibáink, ugyanúgy, ahogy mindenkinek. Az értelem önmagában nem sokat ér. Ha csak tanulsz, mert úgy érzed, hogy ezt várják el tőled, akkor mennyire a saját életedet éled? Hogy tud így megnyilvánulni az igazi éned? kb sehogy
Olvass Csernus-könyveket, vagy nézd meg a youtubon a videóit!
Mindenkit a saját célja, érdeke mozgat - éppen ezért egyszerűen nem lehet mindenkinek megfelelni, mert ha az egyiknél jó vagy, de az érdeke épp ellentéte valaki másénak, akkor a másiknak értelemszerűen nem felelsz meg.
Ezt el kell tudni fogadni. Ugyanakkor a saját érdekeidet is szem előtt kell tartanod, és vannak, amiket a másikénál többre kell értékelned - mint pl. azt, hogy csak akkor tudsz hatékonyan dolgozni, ha a másik a kezed alá dolgozik és megteszi, amire kéred.
A lényeg: jól kell tehát a kéréseidet kommunikálni. A kollégáid meg lehet, hogy azon görcsölnek, hogy jaj, már megint száz évig fog tartani, mire kinyögi, hogy mit akar!
Olvasd el pl. az asszertív jogok listáját és keress egy Gordon-könyvet vagy -tréninget. Leírja, hogy hogyan gondolkodj magad és mások felől, hogyan bánj másokkal, miközben az érdekeidet érvényesíted, és a szükségleteidet kielégíted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!