Mit csináljak? Nem tudok utazni, így nincs értelme az életnek
Sziasztok
21 éves lány vagyok. 17 éves korom óta pánikbetegségben szenvedek. Eddig metrón nem utaztam, mert elájultam. Mára már olyan szinten lett ez az egész, hogy ha tömött a busz, villamos akármi nem megyek vele egy megállót sem. Szedtem régebben erre gyógyszert, de abba hagytam, mert kijött a mellékhatása, de aztán jobb lett. Ha most újra kezdeni szedem 1-2 hétig nagyon rosszul lennék.
Ez így nem állapot!! Mit csináljak:: Segítsetek kérlek!
ui: Keresztanyukámnál is így kezdődött, majd az utcára nem tette ki a lábát egyedül...
A gyógyszer jelenthet átmeneti megoldást, de a mellékhatások mindegyiknél előjönnek.
Vagy eldöntöd fejben, hogy a félelmeid alaptalanok, vagy sosem gyógyulsz meg, és az állapotod idővel rosszabbodni fog. Tanácsot nem lehet adni, mert mindenkinél másféle fóbiák vannak, de a klasszikus a szociális fóbia, ami nyilván régi ismerősöd.
Ha az első ponton túlestél, ami a probléma felismerése, akkor kezdheted kiszűrni a rossz gondolatokat. Nem, nem téged néz mindenki, nem, senki sem ítél el, senki sem nevet ki, senki sem akar megtámadni, senki sem azt nézi, hogy mit rontasz el.
Én is szociális fóbiás voltam a fent leírt tünetekkel, és a legegyszerűbb módot választottam a gyógyulásra: amikor szorongást éreztem, akkor elmondtam magamban párszor, hogy csak én magam építek falakat saját magam köré, és semmi értelme. Nem építek falakat, erős vagyok, határozott.
Ez segített, de csak az önterápia egyik része volt. A másik része az volt, hogy félénkből törtetővé fordítottam magam, nem hagytam, hogy mások elnyomjanak. Voltaképpen a szociális fóbiát felcseréltem az antiszociális egy változatával, agresszív lettem, és agresszívan érvényesítettem az akaratomat, mert láttam, hogy az emberek kitérnek előlem, nem vállalják a konfrontációt. Ez a "gyengeségük" megmutatta, hogy nincs okom félni tőlük, vagy attól, hogy mit gondolnak, mert én vagyok az erősebb akaratú, így a szociális fóbiám megszűnt.
Ennek az volt az ára, hogy akik nem ismernek, azok mogorvának tartanak, de vállalom.
szia:)
ne is mond, énis ha tömeget látok...:S de megpróbálok pár ötletet adni, hátha beválik:)
képzeld azt, hogy nincsen ott sok ember...vegyél egy nagy levegőt, és ne félj utazni:) ha felszállsz vmire, akkor kapcsolj be zenét, és ne nézd a tömeget!!!!!!!hanem összpontosíts másra, pl. nézd a melletted álló ruciját, vagy vigyél vmi könyvet, lapot, amit olvasgatsz közbe...vagy a mobilodba képeket, sms-eseket olvasgasd, akár játszhatsz is rajta, a külvilágot próbáld kizárni, mivel nem lehet semmi baj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!miért is lenne...azok csak emberek, attól mert 1 vagy 30 ember van ott, semmi jelentősége:)
ami nagyon fontos még, hogy ne gondolkodj annyira azon, hogy mi lesz, ha bepánikolsz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!mert ha folyton erre gondolsz, akkor nem tudod elterelni a gondolatadat...
hidd el, minden oké...semmi baj nincs:)
fel a fejjel:)
remélem segítettem:)
Esetleg kineziológus?Humánusabb mint a gyógyszer,vagy pedig homeopátia.
Én is hasonlóban szenvedek,de nekem kicsit bonyolultabb.Ha írsz privát üzenetet akkor ott beszélgethetünk mélyebben is a témáról.Nekem is jó lenne végre olyannal beszélgetni aki hasonló cipőben jár mint én.
24/L
szedjél gyógyszereket, de azért a lelki okoknak is járj utána.
és beszélj róla pároddal, szüleiddel.
egy jó pszichológus többet segíthet, mint pár gyógyszer.
ja am a zenehallgatásról még annyit, hogy csak akkor ha utazol, tehát ha mész úton gyalog, akkor inkább ne, mert nem hallod, ha pl. dudálnak, vagy vmi...nem a legjobb ötlet:)
sok erőt, hidd el sikerülni fog, csak be kell magyaárznod magadnak, mert ha még voltak is tüneteid, azok nem igaziak voltak, tehát nincs semmi bajod, ezt tudatosítsd magadba:)
remélem segítettem:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!