Mi értelme van az életnek?

Tulajdonképpen semmi. Egyszerűen élvezni kellene, ami elég nehéz ha nem vagy belőve :P :( És utódokat nemzeni meg tanítanai.

Rövidtávú élvezeteket keress, pl írd tele a fórumot hülyeségekkel, az biztosan rendbe tesz majd egy időre

Szia!

Először is köszi, hogy kiírtad ezt a kérdést. Én magam is gondolkoztam, hogy felteszem, de te megelőztél. :)

Mégis van kis különbség aközt, ahogyan te feltetted, és ahogy én fogalmaztam volna meg.

Én az alábbi vonalon indultam el...

Istenben hiszek, és a karmában (ok-okozat törvénye), ebből kifolyólag a reinkarnációban is. Vagyis az úgynevezett keleti hitvilág az, amit sajátomnak érzek, tudok.

Továbbá van ugye az a vonal, amikor tagadják a reinkarnációt (mai kereszténység és az iszlám).

Nos, ha ez utóbbi nézetét veszem alapul, akkor számomra ez úgy néz ki, hogy a földi életünk egyedi, egyszeri, és ahogy itt cselekszünk, (nem) hiszünk, stb. annak megfelelően kerülünk majd a megfelelő helyre - mennyország vagy pokol. Onnan nincs visszaút, hanem az lesz mindenkinek az örök sorsa: happy, vidámság, tökéletesség, úr dicsőítése stb stb a mennyben, vagy éppen örök szenvedés a pokolban. Ha ezt fogadnám el, akkor inkább a félelem vezérelne, és bár a jóra törekednék, hogy az örökös szenvedéstől megmeneküljek, ugyanakkor nem lennék képes szabadon élvezni (nem hedonista módon értve!) az életet és az azáltal adott lehetőségeket. Így nem sok értelmét látom a földi létezésnek.

Ha pedig a keleti nézet alapján szemléljük a dolgokat, akkor azt is mondhatjuk, hogy egy-egy földi életünk egy-egy nap az élet nevű iskolában. Mivel lelkünk örök és lényegében egy Istennel, ezért halhatatlanok vagyunk, bár az egó szanre lépve tudatlanság fátylát felhasználva elszeparáltnak, elkülönültnek érezteti magunkat az Egytől. Viszont az életek során gyűjthetünk tapasztalatokat, és azokat vihetjük át egyik életből a másikba, valamint a karma egyszerűen csak saját tetteink és gyümölcsei, ezért ez arra ösztönzi az embert, hogy teljes felelősséget vállaljon a gondolataiért, szavaiért, tetteiért. Így már érdekesebb az élet, mert jobban ki tudom élvezni azt, és nem kell tartanom az örök kárhozattól sem, továbbá tudom, hogy az, ami éppen most történik velem, az saját korábbi tetteimnek a következménye. Így már több értelméét látom az életnek, már csak azért is, mert felszabadultabban tudok élni.

De hogy az életnek általában mi értelme van, az örök kérdés marad, szerintem.

Nem véletlen, hogy én magam nem így kérdezem, hogy "Mi értelme van az életnek?", hanem a két nézőpont alapján mi értelme van, lehet, melyik esetben jobb az, stb.?

Az az opció, hogy ha nincs Isten, lélek, stb. számomra kiesett, mert én hiszek Istenben. Persze aki nem, az számára annak a lehetősége is átgondolható.

Most már figyelemmel kisérem én is ezt a témát.

-moi2011-