Hogyan szeressem önmagamat?

21/lány: köszönöm a válaszodat! Természetesen értem mire célozgattál, és túl sokat is használtam. :/ Demotiválttá tett, csak azokkal az emberekkel lógtam, akik szintén szerették a khmm... salátát. Alkalmanként akartam csak fogyasztani, "just for fun", de idővel mindennapos "vegetáriánussá" váltam. A környékbeli zöldségesek sem voltak túl megbízhatóak, sokszor drágán és rossz minőséget adtak... Szóval néhány hónapja már nem élek vele. Na kezdek kicsit eltérni a témától. Ha belegondolok, alapból nem olcsó mulatság - sajnos? Lazításban tényleg elsőosztályú, csak sokszor elnyomtam magamban az érzéseimet, és úgy már nem pálya. Gyógyszer? Étvágynövelésre kétségtelenül hatásos, na meg fájdalomcsökkentésre is fasza, ha jól tudom főleg ezekre is adják pl. rákbetegeknek, vagy AIDS-eseknek.

Depresszió és szorongás közeli ismerőseim, mellé még kaptam egy borderline személyiségzavar bélyeget is... Sokszor használtam rossz kedvvel is, az is valószínű baj volt. Félre ne érts, nem kötekedni akarok, de mint írtad, pánikbetegségből és depresszióból gyógyított ki, de alapból rossz kedv mellé nem játszik. Nincs ez ellentmondásban?

Feldmártól a Tudatállapotok szivárványát olvastam (hatalmas írás!) és a Van-e élet a halál előtt videót is láttam már. :) Köszi a többi ajánlást is!

Azért érdekes, hogy pont olyanok válaszoltak, akik vagy szívtak, vagy szívnak, hozzám hasonlóan. "Zöldséges csaj" (:DD), teljesen jól mondod, ahány ember, annyiféle hatás. Persze függ még külső körülményektől, aktuális problémáktól, a saláta (th)c- vitamin tartalmától, gyakoriságtól, stb... Érdekes, hogy kezdeti tüneteid tökre hasonlítanak: szégyenlősség, szorongás, megfelelési kényszer. Társadalmi megítélés alapján mondjuk fiúknál, férfiaknál nagyobb problémát jelent a szégyenlős magatartás (persze nem a te egykori problémádat akarom lekicsinyíteni, mert biztos neked is nagyon nehéz lehetett), amit mindig is utáltam magamban. Van egy nővérem, aki pár éves koromban terrorizált, rajtam élte ki az agresszióit, és valószínű emiatt is vannak problémáim a kapcsolatokban. Persze azóta már sok év eltelt, vele is változott a kapcsolatom, de azért még mindig bennem van a tüske. Az hogy ennyire felszabadított téged, használat után sem feszültél újra be, az nagyon jó! :) Szerintem megtaláltad a számodra megfelelő optimális gyakoriságot, de ez csak egy tipp. Konkrétan pánikbetegségem nem volt, veletek ellentétben, de én is éreztem sokszor úgy, hogy nem akarok emberek közé menni, vagy a buszon rosszul éreztem magam lelkileg, csak azért, mert féltem hogy látják rajtam a depressziót, elkeseredettséget, szégyenlősséget, vagy csak attól, hogy valaki hozzámszól és nem tudok válaszolni, és emiatt gyengének/butának/szerencsétlennek ítélnek meg... Aztán persze jött a túlgondolás, és sose volt vége az agyalásnak.

Mániás depresszió sem lehet egyszerű állapot. Betegségnek direkt nem nevezem, mert szerintem nem az (ahogy a pánikbetegség, borderline sem...). Inkább csak egy állapot, vagy probléma. Óvatosan az állandó salátázással, nehogy túlzásba vidd, mint én tettem! Remélem nem volt még olyan érzésed, hogy csak azért kelj fel reggel, hogy napközben, vagy este újra ehess... Na az egy k*rva szar érzés.

Egész jó ötletnek tűnik a pozitív tulajdonságok leírása és a jövő elképzelése. Köszönöm a tippet! Rengeteget számítanak a pozitív gondolatok is, épp ezért tűnik nehéznek (és valójában az is), egy mélyebb depresszióból kijönni, mert akkor csak a sötét gondolatok kavarognak és demotiválttá tesz minden.

Köszönöm ismét a válaszaitokat, és minden jót kívánok nektek! Tuncy, neked sok sikert a pánikbetegséged kezelésében! Egyébként ha kérdezhetem, neked mennyire volt problémás az abbahagyás, illetve milyen gyakran éltél zöldséggel?