Miért csak krízishelyzetben tudok elszántan küzdeni valamiért?

Amikor minden kötél szakad, hihetetlen eredményekre vagyok képes, de amikor (látszólag) semmi veszély nem fenyeget, akkor eltunyulok, nem állok ki eléggé amellett, amiben hiszek. Egy-egy magánéleti, családi perpatvar után, amit már-már zseniálisan meg tudok oldani, mindig azon gondolkodom, hogy ha ezt a féle adrenalinlöketet, vagy elszántságot képes lennék átvinni az álmaim megvalósításának irányába, tuti sikerem lenne. Nagyon idegesít a tudat, hogy van bennem ekkora akarat, de mégsem működik mindenhol.