Szerintetek miféle ember vagyok én?

Nem tudom,hogy is kezdjek hozzá,mert igazából világ életemben éreztem,hogy van bennem valami különleges (vagy inkább őrült vagyok),de nem tudom megfogalmazni.Talán inkább úgy,hogy gyökeresen elütök a többi embertől mint gondolkodásilag,mint pedig természetileg.16 éves vagyok,a szüleim nem értik meg,úgyhogy velük feladtam,hogy ezt valaha is megbeszélhetem.Nem hiszem,hogy ezt a kamaszkor okozza,mert világ élemeben ilyen voltam.Tisztában vagyok vele,hogy mit kéne másképp csinálni,de mégse bírok eljutni odáig valahogy.Most megpróbálom leírni.Vajon túltengenek bennem tényleg a rossz tulajdonságok,vagy csak én gondolom így?A szüleim szerint bebeszélem magamnak,ám szerintem ez tuti nem így van,mert már egy jó ideje érzem ezt.

1.Zárkózottság.Amióta az eszemet tudom,sajnos ilyen vagyok.Állítólag már oviban sem voltam képes beilleszkedni egy közösségbe.Sőt,ez így volt általánosban,sőt most gimiben is.Ez alatt főleg azt értem,hogy valahogy sehol sem jöttem ki jól az emberekkel,akikel össze vagyok zárva.Valahogy nincs kedvem odamenni hozzájuk,mert úgyse tudok velük miről beszélni.Haragba sem vagyok velük,inkább olyan semleges a viszonyunk.Nincsenek tartós barátságaim,most volt cirka két évig egy "legjobb barátnőm",ám vele is összevesztem.A végére már olyan érzésem volt,hogy túl nagy teher vele állandóan találkozni,pedig nem is voltunk sülve-főve együtt.Valahogy most megint jól érzem magam egyedül.Az is érdekes,hogy viszont egyes emberekkel nagyon jól elvagyok,főleg,ha ketten tudunk beszélgetni,de közösségben erre sosem vagyok képes.Ha nekik beszélek erről,pl. el sem hiszik,hogy zárkózott vagyok.Nem tudom számít-e,hogy Vízöntő vagyok (bár nem hiszem a horoszkópban) és édesapám is zárkózott valamennyire.Például úgy érzem,nekem nem hiányzanak sokszor az emberek,jól elvagyok itthon a gondolataimmal,zenét hallgatok,olvasok,verseket meg mindefélét írok.Utalhat ez a művészhajlamra?

2.Sokszor vannak furcsa gondolataim és sokszor tartom ésszerűtlennek mások gondolkodását,néha felfoghatatatlan számora,valaki hogy gondolhat erről meg arról ezt vagy azt,mert szerintem egyszóval,amit gondol,az egetverő hülyeség,legalábbis számomra.De nemcsak a korombeliek véleményével vagyok hadilábon,hanem pl.a minap a magántanáromat (aki amúgy egy kedves és okos nő) is lett volna kedvem elküldeni hidegebb éghajlatra.Ez megint mitől lehet?

3.Hajlamos vagyok a pesszimizmusra,pl. mindenben csak rosszat látok meg néha megmagyarázhatatlanul azt érzem,hogy valakinek ezerszer jobb,mint nekem,megmagyarázni pedig nem tudom,hogy miért gondolom ezt.Pl.a sulinkban van egy tanár,aki állítólag pozitív meg jól tanít,de valahogy én ahogy már rá nézek,olyan érzésem van,hogy ez csak abnormális lehet.Sokszor van olyan érzésem,hogy nincs elég önbizalmam,és féltékeny vagyok,pedig szerintem nem lenne okom rá.Meg mindig van egy ember,akit lehet,hogy nem is ismerek olyan jól,de a gondolataim mindig körülötte forognak,hogy neki milyen jó lehet,PEDIG EZT HONNAN TUDOM?

Nem tudom,mi van velem.Utálok szerepelni,a vizsgák előtt pl.mindig izgulok.Pedig nem vagyok hülye,tudok tanulni,ami régebben lekötött ugyan,de mostanság mintha fogyna a kitartásom is.Szerintek ezeket ki fogom nőni?Vagy menjek el valami szakemverhez,mert már erre is gondoltam.Egyszóval,szeretem,ha nyugolom van az életemben,nincs min aggódni,mert külömben felborul bennem az egyensúly.Néha minden idegesítm,még a kedvenc zeném is.Decemberben nyelvvizsgáztam,ami sikerült ugyan,de előtte baromi sokat izgultam,pedig ha elcseszem se dőlt volna össze a világ.Féle,hogy mi lesz velem érettségin meg egyetemen,ha már itt így képes vagyok bedilizni?Én tényleg őrült vagyok?

Légyszi írjatok erre valami értelmes választ,ti mit gondoltok?Lehet,hogy valamit nem sikerült értelemesen leírnom,akkor légyszi kérdezettek.Köszi.