Hogyan érheti el az ember, hogy szeresse önmagát?

Ne a negatív dolgokra koncentrálj! Állj a tükör elé és mondd: igenis szebb vagyok mint ZámbóJimmy, MichaelJackson, Manson:D Igenis jó tanuló vagyok, és sok csajnak ez jön be. Nem vagyok egy idióta valóvilágotbámuló, erkölcsös vagyok, stb..

És ami a legfontosabb: tudom hogy vár valaki rám, akit nekem szántak, és szépen kivárom amíg belémbotlik:) Holnaptól pedig igenis, ha társaságba kerülsz, kezdeményezz beszélgetést valakivel, akármilyen nehéz is, s hozd fel azt a társasági életet a nulláról:)

Jó tanuló vagy, nagy jövő áll előtted! Legyen életcélod! Olyat válassz, amit szeretettel tudsz csinálni!

Az önbizalom hiány oka az önszeretet hiánya. És miért nem szereted magad? Jó képességeid vannak! Tanulj meg szeretni másokat és akkor magától kifejlődik az önszeretet benned, mert csak az tud szeretetet adni, aki tud miből!

Nézz minden reggel a tükörbe és mondd magadnak: Szeretem magam, mert egyedi vagyok! Szeretem magam mert képes vagyok szeretetet adni és kapni! Nem utasítom el a szeretet egyetlen formáját sem! Fel is írhatod a tükörre, hogy SZERETLEK :)

Hidd el működni fog :)

Te képes vagy szép jövőt teremteni :)

Az önbizalom alapja mindig a szülői viselkedés a gyerek felé: azaz a szülő bízik a gyerekében (hogy ezt vagy azt meg fogja tudni tenni egyedül is), azt tükrözi felé, hogy szerethető és szeretnivaló , AKKOR alakul ki az emberben az egészséges önbizalom csírája, amely később a folytonos pozitív visszacsatolásokkal erősödik.

A nagyon okos emberek (a valódi okosságról beszélek) általában eredendően nagyon szerények (mert aki okos, az minden nappal gazdagabb és okosabb lehet, és mivel okosodik, bölcsül, egyre inkább azt látja, hogy a világban ő maga milyen picike pont, nem pedig, hogy felnőttként is körülötte forog a Világ, "mert megérdemli"); introvertáltak, befelé élnek sokat, érzékenyek - pl. ez is a valódi tehetség egyik jele -, és nagyon kritikusak. Mivel a saját belső világuk sokkal gazdagabb és mélyebb, mint a külső (különösen manapság, a VV-k, somák, és hasonló csatornatöltelékek korában), általában nagy szakadék van a belső világ és énértkelés valamint a külső világ és és a kívülről jövő értékelés között, ami gyengíti az ént és ezzel az önbizalmat.

Ajánlanék könyveket, de ma nagyon kevés igazán használható könyv van a piacon, ami lakiusoknak, és kifejezetten érzékeny, okos kamaszoknak segítene. Inkább csak ártanak, mert a szakmaiság álarcában és azzal visszaélve rengeteg sületlenséget összehordanak - tiszt. a kiv-nek.

Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvét megkeresheted nyugodtan. Ez egy kiváló darab.

Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió c. műve szintén klasszis (bár kicsit tömény elsőre).

Iskolapszichológus sokat segíthet az önbizalom erősítésében, valamint különönsen a gyermek - és ifjúsági pszichológus vagy pszichiáter is. Én ezt ajánlanám neked.

Vannak csoportfoglalkozások is önbizaloméíptés címmel, de én még nemigen láttam olyan valóban tehetséges embert, aki a csoportot bírta volna, nem pedig az egyéni terápiát.

Fel a fejjel! Tündérszavú Arany Jánosunknak olyan kevés önbizalma volt, hogy az elképesztő. Olvasgasd csak a verseit! (Jut is eszembe: a versek olvasása, ha szereted azokat, a klasszikus szépirodalom olvasása nagyon sokat segít. Múzeumlátogatás, klaszikus koncertek...mind-mind! Azok ugyanis kortalan, időtlen és örök értékeket képviselnek, amelyekre bárhol, bármikor támaszkodhatsz. Nekem különönsen kegyetlen és rossz családom volt; én is a régi nagyok műveibe kapaszkodtam, amikor senki sem volt, hogy segítsen. Ma is áldom minden sorukat, minden remekművüket, haló porukat is.)