Az életet lehet élvezni párkapcsolat nélkül?

Pontosan ezt érzem !

Annyi különbséggel,hogy én három hosszabb,együtt élős kapcsolat után jöttem rá erre. Sokat szenvedtem mindegyikben,sajnos a párjaim pedig olyanok voltak, akik állandóan,mindent együtt akartak csinálni, együtt lenni.

Jó pár éve vagyok egyedül,de a szabadság érzése pótolhatatlan.

56 /F

#1 Te pont nekem való lennél, csak én sem akarok párkapcsolatot. :)

38/N

Önmagában azzal, hogy valaki nem akar párkapcsolatot és/vagy együtt élni, semmi gond nincs.

Hogy a saját igényeid kapcsán felteszed a kérdést, hogy normális-e, nyilván mert meg akarsz felelni mások véleményének, azt már nagyobb problémának tartom. És ha szerintünk nem volna normális, akkor te nem ugyanígy éreznéd jól magad? Ha igen, akkor meg mi értelme van ezt kérdezgetni másoktól? Kit érdekel erről mások véleménye? Nem az számít, hogy neked hogyan jó?

Hogy mi normális és mi nem, az önmagában is egy másik történet. Norma az, amit a többségi társadalom általánosan követendőnek tart. Normális, ami követi a normát, vagyis a többség véleménye szerinti. Tehát amíg a többségi társadalom a párkapcsolatot, házasságot tekinti normának, addig nem normális, hogy te máshogyan akarsz élni, mint a mások által felállított norma. De ha te a norma szerint nem éreznéd jól magad, akkor miért kéne neked a normával törődnöd?

Viszont, amire a megfogalmazásod következtetni enged, azt már valamennyire aggályosnak tartom, hogy minimum részben csalódások, negatív tapasztalatok, rossz anyagi helyzet miatt alakult ki ez az álláspontod. Vagyis nem feltétlenül ugyanígy éreznél a párkapcsolatokkal magadtól, önszántadból, csak inkább belekényszerültél ebbe az álláspontba és ha már nem akarnak jól működni, akkor inkább lemondasz róluk. Ez meg azért szerintem felveti a kérdést, hogy mennyiben őszinte ez az álláspont, vagy mennyire csak egy önmeggyőzési kísérlet, hogy racionalizáld magadnak, hogy nem rosszul/nem sikerül, pedig vágynál rá, hanem próbálod elhitetni magaddal, hogy igazából te vagy az, aki nem is akarja.

Én nem akarlak semmiről lebeszélni, tégy úgy, ahogy neked jó. Csak jobb, ha legalább önmagaddal őszinte vagy. Az elnyomott érzések és vágyak, hiányérzet sokkal több lelki konfliktust tud eredményezni, mint ha szembe nézel a valódi vágyaiddal és igényeiddel és azok szerint élsz - bármi legyen is az.

Ha az ember ismeri saját magát, tisztában van az igényeivel és szükségleteivel, megtanul a saját adottságaival eredményesen együtt élni, akkor akár introvertáltként is képes az extrovertáltak világában is érvényesülni. Egy párkapcsolatban is megoldható, hogy ne legyetek sülve-főve együtt, ne terheljétek egymást, amikor az a másiknak nem jó. Ehhez viszont fontos első sorban tisztában lenni a saját igényeiddel, illetve elsajátítani a megfelelő kommunikációs készségeket, hogy az igényeidet kommunikálni tudd a másik felé - meg persze megfelelő párt választani, akivel kölcsönösen működőképes a kommunikáció és egymás igényeinek összeegyeztetése és tiszteletben tartása.

A boldogság egyik fokmérője az elköteleződés: bárkinek, bárminek!

Ezt próbálják most kiölni mindenkiből, ahogy látom.