Mi húzott ki a depresszióból?

Egyéb okokat is felsoroltál családi teagédia barát árulása.

Ezek a valós problémák.

Ez egy nyugati világbeli elképzelés, ábránd. A kutatások mégis az ellenkezőjét mutatják: minél gazdagabb egy ország, értsd minél nagyobb a GDP-je, annál alacsonyabb az emberek boldogsága, míg minél szegényebb és nincstelenebb egy ország, annál boldogabbak az emberek a boldogságkutatások eredményei alapján.

Ráadásul keleten a sorrend is fordított a boldogság és a cél között: míg ez klasszikus nyugati álom, ez a feltételezés, hogy majd akkor leszek boldog, ha lesz pénzem, házam, esküvőm, autóm, gyerekeim, kutyám, stb., ezzel szemben keleten minden a hálával kezdődik: hálás vagyok azért, amim már van, és a boldogságom nem függ semmitől.

Azon nem változtathatunk, hogy hova születtünk, viszont a környezetünk hatásait bármikor lecserélhetjük másokéra, mint pl. a magyar nepbetegség depresszió szenvedését lecserélni a keleti hála mindenért elvárások nélkül hozzáállásra - nem megy azonnal, ám nagyon is megéri.

Még tizenéves voltam csak, amikor feltűnt, hogy hogy lehet az, hogy vannak emberek, akik semminek nem tudnak örülni és mindenben csak a rosszat látják, míg olyanokat is ismerek, akik ennek épp az ellenkezői, és történjen bármi szörnyűség is az életükben, jó kedélyük és optimizmusuk megmarad! Amennyire ez a ráismerésem meglepett engem kis tizenévesként, már akkor odavezetett engem, hogy hiába mindkét szülőm maga a tömény depresszió, reménytelenség, kilátástalanság, zsákutca, nekem nem kötelességem ugyanígy látni a világot még akkor sem, ha éppen ez az ismerős talaj számomra, viszont nem vezet sehova.

Aztán csak évekkel később olvastam vhol, hogy az ember személyisége azon öt vagy hat ember személyiségének átlaga lesz, akikkel a leggyakrabban együtt van, kommunikál, akikre gondol, akik a példaképei, akkor értettem meg még jobban, hogy milyen fontos mind kiszakadni otthonról, mind jól megválogatni a barátainkat és ismerőseinket azalapján, hogy ki húz le magával és ki emel föl ellenkezőleg.

Még ha most mindkét szülőm is antidepresszánsokon él, én viszont már másfél évtizede külföldön, olyan országban, ahol az emberek mosolyognak az utcán, és akiktől örömmel tanulok nehézségekkel való megküzdési módszereket szemben az otthoni, és úgy nagy általánosságban magyar depresszióval szemben.

Ahogy a költöző madarak is a több napsütés után költöznek, úgy mindannak is érdemes azokat követni, akik csúsznak bele az országos kilátástalanságba. A határok már nyitva vannak, lehet magyarnak lenni külföldről is.

A terápia pszichológusnál pedig elkerülhetetlen: ha fáj a lábad, orvishoz mész, ha fáj az életed, pszichológushoz.