Van erre valam mód, hogy kitörlődjön a fejemből az elmúlt pár év emléke?
Az a helyzet, hogy 18 éves korom óta folyamatosan szenvedek, hiányzik a gondtalan, tudatlan gyerekkorom.
Akkoriban kb még semmi tudatom nem volt a világgal és annak működésével kapcsolatban, ott nőttem fel a 4 fal közt, az egyeten kapcsolatom a külvilággal az internet volt.
Bár sajnos már tudom, hogy egy nyomorúságos világban élünk, de attól még most is úgy élek, mint tizenévesen, csak szeretzem pár "traumát" 18 éves korom óta, amit nyomot hagyott bennem.
Rájöttem, hogy nekem egyáltalán nem való a felnőtt élet, most is úgy élek, mint 18 éves korom előtt.
Volt egy munkahelyem, ahonnan kirúgtak, de az idő alatt is tettek rám szemrehányásokat, meg voltam félemlítve, stb. Aztán fél év kihagyás után megint megpróbáltam, 1 hetet voltam egy másik munkahelyen, úgy éreztem magam, mint aki börtönben van, nekem egy munkahely túlságosan "beleugat" a magánszférámba, súlyosan korlátozza a szabadságomat, mintha egy láncra vert kutya lennék, nem bírtam, így ott hagytam 1 hét után, szinte percenként nézegttem, hogy mikor lesz már vége, mikor mehetek már, alig bírtam visszatartani, hogy ne fakadjak sírva... Mindegy, számomra a munkahely = trauma.
Hiába, itt a folyamatos aggodalom, hogy mi lesz, ha anyámék nem lesznek, meg hogy nem való nekem ez az élet, ilyenek...
Szeretném kitöröltetni az agyamból az elmúlt évek emlékeit, el akarom felejteni, hogy én valaha voltam munkahelyen, meg azt is, mikor a szüleim elváltak, ezzel együtt elköltöztünk, megszűnt a hely, ahol felnőttem (ez is 18 éves koromban volt), azóta itt lakunk anyám új párjánál...
Van erre valmi mód, hogy kitöröljem az emléket? Hallottam olyanról, hogy valaki kómába került, és 10 évnyi emlék egyszerűen kitörlődött a fejéből, mintha még mindig 2014 lenne, pedig nem is volt kómában ennyi időt, csak visszamenőleg törlődött az emlékezete.
Ilyet lehetséges valahogy mesterségesen előidézni, hogy az elmúlt évek kitörlődjenek a fejemből? Vagy akár azt, hogy "resetelődjön" az agyam, a személyiségem, mindenem, úgy kelljen elölről tanítani mindent, mint egy kisgyereknek?
Ez nem vicc, tényleg ezt szeretném, csak senki se hiszi el! A saját édesanyám se! Mindenki csak beállít lusta disznónak, holott semmi fogalmuk sincs arról, hogy mi van a fejemben! Az a baj, hogy én se tudom megfogalmazni rendesen... Még gyáva is vagyok, mert nem merek öngyilkos lenni (félek, hogy elszúrom, aztán csak élő nyomorék leszek), viszont itt van bennem a remény, hogy ér valami baleset, ami megszabadít a szenvedéstől.
A másik alternatíva pedig ez lenne, hogy évekre visszamenőleg törlődjön az emlékezetem, mintha meg se történt volna az elmúlt pár év.
21/F
válasza:
válasza:Nem lehetetlen. Sokakkal előfordul pl egy baleset következtében, hogy sérül a rövidtávú/hosszútávú memóriája, de emiatt nehogy autó elég ugorj.
Üdv a földi pokolban haver. Én mikor már nem bírom tovább leiszom magam. Meg lehet kövezni de mi mást tudok tenni? Őrület határán vagyok sokszor.
Egyedül az #5-ös válaszoló az, aki azt hiszem, hogy megérti a problémámat... Én is ezt tenném, csak nem biztos, hogy tolerálva lenne itthon, hogy "leigyam magam", meg ugye honnan szednék pénzt piára...
A múltkor már szipuzni próbáltam valami vegyszert a fürdőszobából, de azzal csak fejfájást sikerült elérnem...
A #4-esnek meg: oké, ez az élet. Nekem nem tetszik. Azt mondják, megszoksz vagy megszöksz. Megszokni nem ezt nem lehet és nem is fogom, tehát megszöknék. Ötletem van, hogy hogyan tegyem, csak nem igazán kapok itt erre segítséget, inkább más "módszereket" próbálnak mondani nekem...
Az, hogy mi lenne velem, az anyámékon múlik. Ha 100%-osan törlődne az emlékezetem, azt se tudnám, hogy milyen fajú és nemű vagyok, akkor tökmindegy, hogy óvodába küldenek vagy valami fogyatékos otthonba, úgyse fognék fel semmit a külvilágból.
Ja és, vagy egy "szakmám" ami semmit se ér. Egy "számítógép szerelő munkatárs" fizetős tanfolyamot kijártam, amíg volt munkám (ez szombatonként volt, 3 hónapig), de ez semmire se jó, ez egy "kiegészítő" szakma, önmagában ezzel semmit se lehet kezdeni. Ezen kívül van általános iskolai bizonyítványom. Jogsim meg egyáltalán nincs. Egyébként meg is bántam, hogy az a felesleges tanfolyam helyett nem inkább azt szereztem, elment közel fél millió forint a semmire, ehelyett szerezhettem volna B jogsit, azzal legalább lehetett volna kezdeni valamit...
Szóval ez van...
Meg amúgy is, ami a legjobban hiányzik, az a tudatlan állapot, ami gyerekkoromban volt. Azt szeretném vissza nagyon.
válasza: válasza:Érettségid sincsen?! Azért az gáz.
Én megértem aminen vagy de én ugyan ide több diploma megszerzése meg 25 év munkaviszony után jutottam el.
A te korodban élveztem, hogy tanulhatok mellette diákmunkát végeztem aztán alig vártam hogy kapjak olyan munkát amiért tanultam. 20 évig nagyon élveztem is. Most már elegem lett a mókiskerékből nekem is de azért ennek is emberi okai voltak.
Ha nem tetszik a rendszer akkor vállalj valami munkát gyűjts össze egy kis pénzt. Váltsd ki az útleveled és stoppolj el valami meleg országba ahol el csövezgethetsz egy sátorral.
Ez is egy lehetőség.
Azt azért nehéz megérteni hogy miért büdös neked minden amiért tenni kellene valamit ilyen fiatalon?
Te is tudod hogy nem lehet emlékeket kitörölni. Ez egy hülyeség. És bármilyen jó volt gyereknek lenni sajnos elmúlt.
Sírdogáljatsz rajta de jobban járnál ha inkább felfedeznéd az életkoroddal járó örömöket és lehetőségeket a múlton való kesergés helyett mert később nagyon fogod sajnálni az elvesztegetett fiatal éveidet.
Tanulj! Akkor kapsz jobb munkát.
Inkább lennék hajléktalan alkoholista... Merthogy a munkahelyektől PTSD-m van! Jó, te talán nem tudod, hogy ez mit jelent, azt hiszed, hogy valami vicc, de nem...
Én így nőttem fel, az iskolát is gyűlöltem, az összes olyan hellyel együtt, ahová muszáj volt menni, vagy "fogságban" éreztem magam.
Úgy képzelj el, mint egy vadállatot egy csapdában. Kétségbeesetten kaparászik, harapdál, mindent megpróbál, hogy kiszabaduljon.
Nyilván azért én nem viselkedek így, de belül a fejemben pontosan ez játszódik le. Szenvedés az egész...
#8 hogy lenne érettségim? Az általánoson is úgy "rúgdostak át".
Én mindenhány évesen is utáltam tanulni. Ezért sincs még egy rendes hobbim se, mert mindig csak "csinálni, tenni" szeretnék valamit, de persze tudásom az semmihez sincs. Sokszor van ez, hogy de szeretném most ezt csinálni, meg azt csinálni, de ja, nem értek hozzá... Valahogy ABSZOLÚT nincs kedvem tanulni semmit se, én mindenbe belevágok, aztán ha nem sikerül, akkor így jártam.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de tényleg így vagyok ezzel. Ráadásul butulok is elfelé, már kb minden idegesít, amihez használnom kell az agyamat. Akár egy sudoku vagy keresztrejtvény is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!