Gyakorlatban hogy néz ki/milyen egy asperger szindrómás?
válasza:40.: Nem elég, hogy ostobaságokat írsz, miszerint pl. az Asperger nem része az autizmusnak, döbbenetesen beképzelt, kioktató és agresszív vagy. Dühöngesz. Azt keresed, hogy köthetsz bele a másikba. Akármit írok, akármilyen szakcikket linkelek be, azt te hülyeségnek titulálod, engem meg butának.
Tudod mit? Az az érzésem, hogy te projektálsz. A saját ostobaságodat vetíted másokra. Ez független az Aspergertől.
Szánalmas egy figura vagy. Empátiád egy nagy nulla. Attól, hogy autista valaki, még lehet kedves ember, de te attól függetlenül egy felfuvalkodott hólyag vagy.
válasza:Az Aspergert, mint diagnózist lehet úgy is kezelni, mint az autizmushoz tartozót, de úgy is, mint teljesen különálló jelenséget.
A lényege pontosan az, amiért annak idején Hans Asperger meghatározta.
Értem, hogy náci volt, és ezért kínos egyáltalán hivatkozni rá, de szakmai szempontból - és az én saját tapasztalatomból és megfigyelésemből, amihez rengeteg olvasás és értelmezés társult - teljesen hiteles, hogy két különböző dologról van szó.
Hiába mossák össze a pszichiáterek. Én már előbb tudtam az Aspergeres közösség oldalán olvasva, hogy össze fogják mosni. Még 2011-ben, vagy előtte. Már nem emlékszem. Mire a Wikipediára eljutott, már "történelem" volt.
Fogalmazhatunk úgy, hogy rájöttem. Hogy tudom. Hogy érzem. Hogy látom.
A különbséget.
A kisebbik unokatestvérem jellemző autista vonásokkal rendelkezik. Eleve az anyja - a nővérem - révén került a kezembe az Aspergeresekről szóló könyv, ment a nővérem nagyon a szívén viselte és komolyan vette a gyermeke problémáját. Ezért szakemberhez vitte.
De mint minden szülő, ő is abban reménykedett, hogy - ahogy akkoriban hallotta - van egy olyan is, hogy asperger, ami egy "enyhébb fajtája az autizmusnak".
Így került a kezembe a könyv - úgyszólván véletlenül, csak mert kíváncsian beleolvastam, amikor náluk jártam.
Minden szülő abban reménykedik, hogy a gyereke az "enyhébb eset". Így az én nővérem is ebbe kapaszkodott. Az unokaöcsém viszont nem kezdett el beszélni, amikor már kellett volna - pont ezért vitték szakemberhez kiskorában!!
Ami az Aspergereseknél pont azért nem történik meg, mert időben kezdenek el beszélni. Ez diagnosztikai kritérium!
Vagyis az volt, amíg össze nem mosták a két diagnózist.
Amikor már beszélt, 0-tól számolt, és még rengeteg egyéb jellemzője volt, amit hosszú leírni. Rengeteg "apróság". És nagyobb dolgok is.
Ő annyira más, hogy ha ő autista, akkor én biztos hogy nem vagyok még csak autisztikus sem. - Ezzel csak a dilettánsoknak üzenek. Hogy fogalmad nincs az egészről.
Bármennyibe is kerültek azok a diplomák, kidobott pénz volt.
Ezt a fenti soraiból látom, Uram!
Igen, pontosan ilyen módon derülnek ki a dolgok.
"Attól, hogy autista valaki, még lehet kedves ember, de te attól függetlenül egy felfuvalkodott hólyag vagy."
Tehát ha autista valaki, akkor hunyászkodjon meg az igazságtalanság hallatán is, akármekkora baromság, mert az autistának kedvesnek kell lennie.
Szépen színt vallott saját magáról!
válasza:42.: Nem haragszom rád, mert az az érzésem, hogy a félreértéseid, a dühöd, a rossz kommunikációd szintén aspergeres tünetek.
Jó éjszakát kívánok neked, a további életedre meg azt, hogy amennyire lehet, élj boldog életet ezzel. Fejlesztéssel jobb állapotba is kerülhetsz.
Ne haragudj, ha esetleg bántó voltam veled. Én nem vettem magamra a bántásaidat.
Minden jót neked!
válasza:Hogy válaszoljak valóban a leírtakra, mert részben megszólítva érzem magam:
És mert fontos leszögeznem, hogy miben tévedett:
“Nem elég, hogy ostobaságokat írsz, miszerint pl. az Asperger nem része az autizmusnak”
- Nem ezt írtam, bár valóban nehéz szétválasztani. A lényeg, hogy az agyműködésben valami eltérés van. Tehát nem mentális zavar, hanem fizikailag, az agy működik másképpen. (Végeztek rajtam teszteket a SOTE-n, innen is tudom.)
Máshogy van “huzalozva” – ahogy mondani szokták. Tényleg vannak furcsa dolgok, leginkább a színtévesztéshez hasonlíthatnám. Mert az is van nekem – csak a poén kedvéért.
Ezért nem lehettem nyomdász.
- “döbbenetesen beképzelt, kioktató és agresszív vagy. Dühöngesz. Azt keresed, hogy köthetsz bele a másikba.
- Rendkívül gyorsan és erősen indulatos leszek sokszor, amikor végtelen ostobasággal és arroganciával találkozom. Én ezt igazságszerető tulajdonságként értelmeztem mindig, de valóban negatívan is előjön sokszor. Pláne, mivel szánalmas és elcseszett lény vagyok. Nyilván én választottam magamnak vagy ilyesmi. Mindenesetre olyan családban nőttem föl, ahol a gyermekágyam fölött a Bhagavad Gita volt, meg Szepes Mária: Vörös Oroszlán, Paul Brunton: A Felsőbbrendű Én, stb. Ilyen családba születtem, ilyenben nőttem föl.
Csak hogy elkerüljük a fölösleges beszólásokat: Ismerem a témát. (Bár diplomám nincs belőle, hogy hivatkozhassak rá mondjuk főzésnél, kerékcserénél, vagy szívátültetésnél.)
Mert a fentiekhez nem értek. És nem is teszek úgy, mintha értenék hozzá. Viszont felmerült bennem, hogy ki is az arrogáns valójában…
De viccet félretéve:
Itt az a válaszoló volt arrogáns, aki nemtom-hány diplomája és egy wikpedia-s cikk alapján hozzászólt egy olyan témához, amihez nyilvánvalóan nem ért. Na ez az arrogancia!
Én meg dühödten és arrogánsan, ugyanakkor a tényeket leírva válaszoltam.
Mindkettőre lehet mondani, hogy arrogáns, de az egyiknek igaza van.
Hogy milyen Aspergeresként küzdeni – még ha eszem ágában sem volt küzdeni:
Hogy vagy lenyelem, hogy idézget valami hüje a wikipediából vagy egy ostoba pszichiátertől, mert én JAJ, DE békés és szelíd autista vagyok; Vagy felszívom magam, ha épp olyan kedvem van, ahogy bárki lehet így, és lehetőleg (vagy nem) viszonylag (vagy nem) kulturáltan elküldöm a ….
“Akármit írok, akármilyen szakcikket linkelek be, azt te hülyeségnek titulálod, engem meg butának.”
Igen, mert akármit idéz, ön akkor is buta.
Nem azért buta, mert nem ért hozzá, hanem azért mert hozzászól annak ellenére, hogy nem ért hozzá.
Ez minden egyéb más témára is igaz!
“Tudod mit? Az az érzésem, hogy te projektálsz. A saját ostobaságodat vetíted másokra. Ez független az Aspergertől.
Szánalmas egy figura vagy. Empátiád egy nagy nulla. Attól, hogy autista valaki, még lehet kedves ember, de te attól függetlenül egy felfuvalkodott hólyag vagy.”
És elemez és vagdalkozik. Nem mondom, hogy nem fáj, de cask annyira, mintha kavicsokkal dobálnának. És természetesen regálok rá. Elvégre ez az oldal a válaszokról szól.
Nem muszáj válaszolnom persze, de most ilyen kedvem volt. Most volt rá energiám.
Most olvastam az utóbbi hozzászólást. Igen, ilyenkor tipikusan így szoktak látszólag békességet közvetítve, valójában megbántva és ezért lekezelően visszavonulni. Minden jót kívánva. Szörnyű.
Ha az illető mentálisan egészséges, akkor mi szükség lett volna erre?
Mármint miért nem tudta azt írni, hogy
"Igen, bocs, azt hiszem hogy segíteni akartam, de kicsit felszínesen kezeltem a dolgot" - vagy valami ilyesmi.
A Kérdező pedig nagyon intelligens kérdést tett föl!
Tényleg az volt, először én sem gondoltam annyira bele.
Mármint hitelesnek tartom az első válaszom: #8. hogy túl általános a kérdés.
Te társadalmilag nagyon is helyénvaló kérdés. Bár akkor sincs jobb válaszom.
Egy pszichiáter vagy egy többdiplomás egyből elkezdi nyomatni, hogy: ...
Izé. Nem tudom, mert sem pszichiáter nem vagyok, sem diplomám nincs.
válasza:Még egy megjegyzés:
Az autista unokaöcsém azt mondta, hogy ír egy AI-t (MI-t) egy társasjátékhoz, amit egyébként egyedül szokott játszani.
Tényleg egyedül egy olyan társasjátékhoz, amit amúgy a 2 vagy 3 "résztvevővel" szokott játszani. Rendes, táblás játék, stratégiai.
Engem is hívott hozzá, amikor ott voltam a nővéreméknél, csak nem volt kedvem hozzá.
Szóval nem volt kivel játszania, hát ír hozzá egy AI-t.
Mondom, mit?!
Ír egy AI-t!
Fel sem tudom fogni, pedig informatikus voltam.
Én meg:
- De ezt hogy... (Mármint tényleg ÍR hozzá egy AI-t?!)
Fel sem tudom fogni, hogy mit csinál. De kódol!
Egyetemista szuperzseni!
Nem kinevetem, nem erről van szó, éppen ellenkezelőleg! Óriási zseni!
Fel sem fogom.
Aspergeresnél - hiába írta valaki, hogy magasabb az IQ-juk, tévedett, illetve nem erről van szó! Leginkább nem erről szól a dolog!
Nekem ugyanolyan érthetetlen az autista, mint a legtöbb, "neurotipikus" vagyis neurológiailag tipikusan huzalozott agyú embereknél!
Én, Aspergeresként ebből a szempontból sokkal közelebb állok a "normális" emberekhez, mint az autisták.
De mégsem vagyok elég normális a normálisoknak.
Mondhatni, két szék között a földre esett kategória vagyok. Ilyen az Asperger.
Egyik oldalhoz sem áll elég közel. Nem vagyok elég autista, de nem vagyok elég "normális" sem. Ez az, amit a legtöbben nem értenek meg.
Mégpedig azért, mert még az autistát sem értik.
A Kérdező kérdésére:
"Gyakorlatban hogy néz ki/milyen egy asperger szindrómás?"
Sem autisták nem vagyunk eléggé, sem normálisok eléggé. Ez az, amit nem ért senki.
De többnyire kialakul a szociális szorongás és több más dolog, ami ebből következik - a gyerekkori környezettől is függően. Többnyire sérültek az Aspergeresek érzelmileg. Sérültebbek, mint a magasan funkcionáló autisták. Mert az utóbbiaknak megvan az az "előnyük" hogy leszarják. Látszólag legalábbis. Nem veszik föl, vagy nem veszik magukra - nem is értem.
Ezért is lettünk félrediagnosztizálva - azért használom a többes számot, mert ez valóban általános.
És a sok félrediagnosztizálást úgy oldották meg a pszichiáterek, akik a DSM-et szerkesztik, hogy eltörölték az 'Autizmus' és az 'Asperger-szindróma" diagnózist, és helyettük létrehozták az "Autizmus spektrum zavar" diagnózist. És kiadtak egy új DSM-et. (Diagnostics and Statistical Manual).
A pszichiáterek "bibliája".
Mondták már nekem nem egyszer, amikor mondtam, hogy Aspergeres vagyok, hogy: "Olyan már nem létezik!" :D És hozzá vigyorogtak.
Én meg azt akartam mondani, hogy "Én még itt vagyok, engem még nem töröltek el." - Csak nem mertem megszólalni.
A sok hülye meg ezután ezt fújja, mintha tudnák, hogy miről beszélnek.
Igen, az unokaöcsém magasan funkcionáló autista - mert az anyja fejlesztette, járatta karatéra, zenére, lovaglásra, tornáztatta babakorában, stb.
De ettől ő még autista, viszont magasan funkcionáló.
Én meg attól vagyok Aspergeres, hogy túlságosan "normális" vagyok autistának, de túlságosan autisztikus normálisnak.
Valóban ez a különbség a magasan funkcionáló autista és az Aspergeres között.
Vannak persze olyan autisták, akikkel kommunikálni is alig lehet, pedig magasabb az IQ-juk, mint az átlagnak.
Egyszerűen kevés a hely ezen az oldalon - és nem is kell - hogy leírjam a különbségeket. De az a jó, hogy ott az Internet, aki keres, az megtalálja a válaszokat. Szakemberektől. Tudom, mert olvastam.
Szóval megint a Kérdező kérdésére visszatérve, mert ez a lényeg:
Könnyebb azt meghatározni, hogy milyen egy magasan funkcionáló autistával együtt élni, mint hogy milyen egy Aspergeressel.
A felszínen legalábbis...
Sokkal szembetűnőbb a különbség.
De így könnyen sztereotípiákhoz fordul az ember.
Ezért mondom és gondolom, hogy nagyon jó volt a kérdés.
Csak éppen válasz nincs rá - sajnálom!
Vagy nem. Mert tényleg ez az igazság, hogy párkapcsolatban - mert gondolom, hogy erre vonatkozott a kérdés, tényleg nincs egyetemes válasz, nem létezik!
Olyanok vagyunk mint ti!
Ebben az autista unokaöcsém is olyan, csak mégis annyira más, hogy különleges nőt kell találnia magának, aki értékeli. Nem leereszkedik hozzá, hanem magasabban van és értékeli.
TLDR: Semmi, csak írogattam az autizmus és az Asperger különbségeiről. Nem fontos.
A kérdés követését a továbbiakban abbahagytam, azonban reagálnék egy felmerült félreértésre.
A Z generáció az 1995-2010 között születettekre vonatkozik. Én jómagam 2005-ös vagyok.
Tudunk hosszabb szöveget értelmezni, információkat átlátni, kiszűrni, nem kell nekünk hozzá összefoglaló.
Akik nem tudnak olvasni, azok az Alfa generációsok, illetve 2025-től a Bétások majd, bár ők még csak most kezdtek el születni.
Nekik a sok ingerdús tartalom miatt túl vannak terhelve az agyi receptoraik, a figyelemmegtartásuk emiatt körülbelül 15 másodperc.
Tehát az Alfások “nem tudnak olvasni”.
– csak ennyit akartam.
válasza:Akit érdekel ez a kérdés, tudom ezt a csatornát ajánlani:
válasza:#47, én korábbi válaszoló vagyok sokszor, de szerintem ez nem jó irány.
De most már én sem követem ezt a kérdés-válasz folyamot. Ez beteg.
És az, hogy ezen az oldalon hányan nem értenek egyet - bár jólesett volna, ha egyetértenek - végső soron nem számít.
Tény, hogy kikeltem magamból, nem is vagyok rá büszke. Vagyis szégyellem. De az egész kérdésben annyira sok a félremagyarázás, hogy sok indulat gyűlt fel bennem, és ezért nem kérek elnézést.
Túl sok az igazságtalanság a témában, és túl sok a megmondóember.
Úgyhogy engedtessék meg, hogy időnként kikeljek magamból.
Valójában nem, de akkor ennyi.
Én sem látom értelmét, hogy ezen a fórumon válaszoljak.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!