Idősödő nők! Hogy dolgoztátok föl a tényt, hogy nem lehet többé természetes úton gyereked?

Én tegnap tudtam meg hivatalos orvosi vizsgálat alatt, és bár azt nem mondanám, hogy meglepetésként ért, hiszen annyi eszem azért van, hogy tudom, hogy van biológiai óra, korom és ritka, mint a fehér holló havi ciklusom, kitaláltam magamtól is, hogy talán itt a vége, mégis nagyon megviselt a diagnózis, hogy tényleg hivatalosan is öreg nő vagyok.

Tudom, hogy hálásnak kell lennem, és az is vagyok, hogy pl. nem derült ki vmi súlyos betegség, hogy amiatt nem jön meg, egyszerűen csak nincs, ami megjöjjön, és azért is hálás vagyok, hogy nincs különösebb szenvedésem, hőhullámok pl., illetve tán van, volt, bár sosem tudtam, hogy az hormonális vagy egyszerűen az időjárás ilyen fázom-melegem van felváltva.

Szóval az a kérdésem elsősorban a diagnózist vagy az önfelfedezést átélt nőktől, de akár bárki mástól is, hogy aki átélte ezt, mi segített a tény feldolgozásában, illetve nekem mi segíthet, hogy tudom a legjobban egyedül feldolgozni ezt a végtelenül szomorú tényt, hogy végül is lejárt szavatosságú nő vagyok, ráadásul gyerek nélkül.

Aki a diagnózist adta (nem tudom, hogy orvos-e, vaginális ultrahangon derült ki) azt mondta, hogy attól még lehet gyerekem, mire rögtön rávágtam, hogy persze, örökbefogadással, ugye? Mire mondta, hogy nem csak, akár petesejt beültetéssel is, mire húztam a számat, hogy aha, aztán ki tudja, milyen genetika lesz a gyerekben, meg hogy én csak a sütő legyek, amelyben más gyereke kifejlődhet...?! Mire mondta, hogy azért ez is jelentős élmény a gyerekvárás és a nevelés felülírhatja a genetikát, illetve még válogathatnék is, hogy milyen petesejtet szeretnék, mire nevettem, hogy ja, katalógusból választható gyerek a XXI. században...? Haha... Aztán mondtam neki, hogy hogy vállaljak egyedül gyereket, magamat sem tudom eltartani, mire mondta, hogy ez már egy másik kérdés, és természetesen nekem kell eldöntenem, hogy mit szeretnék.

Persze jó tudni, hogy van még nem természetes lehetőségem is, ezért is hálás vagyok, de mégis: hiába nem meglepetésként ért a hivatalos vizsgálat eredménye, mégis nagyon megviselt, igazi könnyeket sírtam :(, fizikai fájdalmat éreztem a mellkasomban, mintha szó szerint összetört volna a szívem :(, minden viccelődésem mellett is, mire a vizsgálatot végző nő még fel is ajánlotta, hogy megölel, ami igazán jól esett, amiért hálás vagyok, mégis rögtön az jutott eszembe, hogy meg kell gyászolnom a természetes termőképességemet, a fiatalságomat, mert így hivatalosan is öreg vagyok, ami szomorú, mert egyáltalán nem érzem magam annak, a valóság, az adatok mégis mást mond. Csinált már vki ilyet? Hogy gyászolhatom meg a termőképességemet?

Érzelmi evés megvolt tegnap este, de tudom, hogy nem segít, ki mivel tud segíteni abban, hogy ne emésszen föl a bánat, hogy nem lehet soha többé természetes úton gyerekem?

A vizsgálatot végző nő kérdezte, hogy van-e gyerekem és mondtam, hogy nincs, mire mondta, hogy hát ezek a mai férfiak már nem tudnak elköteleződni, mire mondtam neki, hogy szerintem nem gyereket csinálni kihívás, hanem olyan embert találni, akivel békében és szeretetben fel is tudjuk nevelni...

Fáj, nagyon a lelkem... :(

Ki mivel tud segíteni, akár saját tapasztalattal, akár nem?