Egy depressziós ember (orvosi értelemben az) észreveszi-e saját magán ha állapota rosszabbodik, megy mélyebbre és mélyebbre? Saját magán észreveszi-e?

Persze.

Egy depressziós ember egész világát felemészti ez.

Mintha egy csomó kullancs vagy tapadó kagyló enné bele magát az ember bőrébe.

Lelassít, elszívja minden energiádat, és minél lassabb vagy, annál több tapad rád.

Ilyenkor az ember öszönösen kerüli a kellemetlen dolgokat, és habzsolja azokat, amik gyors, instant boldogságot adnának.

Nem zuhanyozni napokig, mert meztelennek lenni, meg fázni kellemetlen. Egész nap csak itthon ülni, mert nem akar embereket látni, rendbe szedni magát a sok elhanyagolás után már túl sok energiát vesz el. Minél egyszerűbb módon enni, szükségleteket ellátni.

Aztán meg keresni valamit ami elvonja a figyelmet, pl drogok, videójátékok, olvasás, alvás, film nézés, mindegy, csak ne kelljen jelen lenni és szembesülni a problémával.

Az ember sokszor ilyenkor elkezd egy csomó önmentő tevékenységet végezni. Pl nedves törlőkendővel macskamosdást, száraz sampon, praktikus kaják, valami komfortos, egyszerű ruha amit fel lehet gyorsan kapni, figyelem felhívó viselkedés, hogy valaki vegye már észre hogy baj van.

Ezek persze társadalmilag stigmatizáltak, szóval igyekszik mindezt burkoltan.

Nem könnyű szerintem.

Én voltam depressziós.

Ma már jó ideje emésztettem magam mire fülöncsíptem hogy mi történik bennem. Most sokkal könnyebb lett. De már az előző napok is rosszak voltak.