Olyan lehet, hogy egy depressziós anyának a gyereke már úgy születik alapból, hogy depressziós?

A depresszió kialakulásában a genetikának is szerepe van; ilyen értelemben lehet a depresszióra való hajlam öröklődéséről beszélni. De az újszülötteknél és a kisgyermekeknél nem diagnosztizálnak depressziót, tehát születésétől fogva diagnosztizáltan depressziós gyerek nincs.

Létezik az a jelenség, hogy a depis, szorongó kismamának úgynevezett "szomorú aggyal" születik a kicsije. Ami hajlamot jelent, és a környezettől függ, hogy mi lesz belőle.

Minden embernek sajátos lelkialkata van. Van akinek kevesebb ingerre, élményre van szüksége, másoknak többre. Van aki kicsit lassabban reagál, van aki gyorsabban stb. Ezek az egyéni eltérések már csecsemőkorban megmutatkoznak. Lehetséges olyan, hogy egy depressziós szülő újszülöttje az átlagnál visszahúzódóbb, ingerlékenyebb, szorongóbb, de ebből nem következik az, hogy később belőle is mindenképpen depressziós beteg lesz.

Minden kisbabának kb. ugyanarra van szüksége: elsősorban a primer szükségletei kielégítésére (táplálás, gondozás, alvás stb), az anya jelenlétére, sok szeretetre, elfogadásra, simogatára és állandóságot, biztonságot sugárzó, tiszta, kellemes környezetre. Az idegrendszer fejlődése szempontjából nagyon fontos a testi kontaktus az anya és a gyermek között, valamint az, hogy érezze, hogy fontos a szülei számára és törődnek vele. Ez az egész későbbi életére meghatárorozó lehet, hogy később milyen módon lesz képes vagy nem lesz képes kötődni és egészséges emberi kapcsolatokat kialakítani.