Tönkretette az életemet a bipoláris zavar és a szociális fóbia. Hogyan tovább ?

Én nagyon hasonló helyzetben vagyok, csak épp nőként.

Eddigi diagnózisom ADHD, generalizált szorongással és depresszióval. Ettől függetlenül nem lepne meg, ha borderline személyiségzavar és/vagy Asperger-szindróma is társulna mindehhez, csak hogy halmozzuk az élvezeteket.

Barátkozni bármennyire is szerettem volna, gyakorlatban szinte sosem tudtam, max. óvodás-általános iskolás koromban, meg anno egyetemistaként. De se a középiskolámban, sem a volt munkahelyemen, se a művészeti suliban nem tudtam beilleszkedni. Pár hónapja felmondtam több évnyi munkaviszony után, mert az egyetem otthagyása óta valahogy sehová sem haladt az életem és ezen mindenképpen változtatni akartam. Most pedig itt vagyok munka és pénz nélkül, túl több száz sikertelen álláspályázaton, és több tucat sikertelen interjún. Az önéletrajzom alapján bejutok ugyan pár helyre, de sehová sem kellek. Se egyszerű irodai munkásnak, se bolti eladónak, se alkalmi munkára, tényleg mindenhonnan elutasítanak.

Egyedül olyan szempontból mondhatom magam "szerencsésnek", hogy itthon lakhatok a szüleimnél, de sajnos velük sem jövök ki túl jól.

A legtöbb ember észre sem vesz, de ha mégis, többnyire irritálom őket. Nincs egyetlen érzelmi támaszom sem, a szüleim sosem voltak ebben jók (ezen igyekszem magam túltenni és megbocsátani nekik), barátaim perpillanat nem igazán vannak. Ráadásul most, hogy már egy ideje munkanélküli vagyok, csak a szüleimmel és az interjúztatókkal érintkezem, meg néhanapján a pszichiáteremmel, esetleg az öcsémmel.

Elég rossz érzés úgy élni a világban, hogy nem találom a helyemet, sehová sem illek. Sajnos én is az öngyilkosságon gondolkodom. Próbáltam ugyan párszor kitörni a mocsárból, továbbtanulás, tanfolyamok, művészeti képzés, miegymás, azonban valamennyi erre vonatkozó kísérletem kudarcba fulladt, voltaképp mindent feladtam, vagy menet közben jöttem rá, hogy nem nekem való.

Sajnos számor pofára esés után jöttem rá, hogy humán beállítottsággal (meg a mentális nyavalyáimmal) sehová sem kellek, se barátnak, se társnak, se munkaerőnek. Gyűlölöm magam az inkompetenciám, az önsorsrontó gondolkodásom és az impulzív, felelőtlen döntéseim miatt. Vagy ostoba, átgondolatlan döntéseket hozok, vagy nem csinálok semmit. Egyszerűen nincs átmenet. Rajzolni szeretek, saját történeten is dolgoznék, meg is szoktam osztani a képeimet több közösségi oldalon is, de rajtam kívül voltaképp senkit nem érdekel. Úgy érzem értéktelen vagyok és feleslegesen foglalom a helyem ezen a bolygón.

Nemrégiben elkezdtem pszichiáterhez járni, de sajnos továbbra sem látom a fényt az alagút végén. Szeretném magam hasznosnak érezni, dolgozni, fejlődni, megtalálni a helyem a világban és szeretve lenni, de egyszerűen nem jön össze. Munkahely kellene, de nagyon, az szerintem sokat segítene (talán Neked is, kérdező), de sehogy sem akar összejönni. Attól tartok hiába készülök előre, hiába mosolygok az interjúkon és próbálok lelkes lenni, szerintem érzik rajtam a lúzer kisugárzást és nem akarnak alkalmazni.

Szívesen tanulnék tovább, fejleszteném magam, de valamennyi képzés, nyelviskola pénzes történet, az meg most sajnos nincs. Igyekszem önfejlesztő videókat nézni, önismereti, pszichológiai témájú könyveket, írásokat olvasni. Ideig-óráig jobban is érzem magam tőlük, átjön a mondandó, de végül valahogy mindig a kilátástalnság és a negatív gondolatok kerekednek felül. Önbizalmam semmi és gyakorlatilag félelemben, szorongásokkal tele vegetálok nap, mint nap. Ha tehetném, gondolkodás nélkül lecserélném a hibás, beteg agyamat, egy normálisan gondolkodó szürkeállományra. Szeretnék változni, de nem tudom, a pszichiáteren, az álláskeresésen meg az önismereti anyagok böngészésén túl mi egyebet tehetnék érdemben magamért munka (és pénz) nélkül.

#2

Megkérdezhetem hogy találtál munkát, és hogy a főnök honnan tud a problémáidról? Te mondtad el?

Miért nem olyan munkát keresel, kérdező, ahol nem emberekkel kéne dolgoznod?

Pl. könyvtári raktáros vagy bármilyen raktárosi munka, netán irattár, raktár, esetleg fordítói munka, stb., tehát olyan munkakörben, ahol nem vagy alig találkozol más emberekkel?