Szociális szorongók, hogyan szeretnétek, hogy beszéljenek veletek az emberek?

Hát jó kérdés.Nem vagyunk "sérültek"

Kezdésnek jó ha társaságban vagytok akkor nem hozod kellemetlen helyzetbe (nem kéred hogy meséljen személyes történetet pl)Lehet neked elmesélné bármi baj nélkül de ahoz hogy nagyobb társaságba tegye ugyan ezt huu az más.Illetve ha meg akar szólalni akkor meg fog,de nem kell "kényszeríteni"

Szorongó egyetemet kezdő személyként, ma írtam ki egy kérdést, hogy hogyan szerezzek barátokat.

Nekem a szorongásom leginkább abból fakad, hogy nincs önbizalmam és azok a dolgok amiket szeretek nem túl népszerűek. Szeretek beszélgetni, de úgy érzem, hogy itt nagyon nagy kultúrája van az ivászatnak és a bulizásnak.

Én nagyon örülnék, ha bármilyen ember megközelítene, ha látja hogy egyedül vagyok és feltenne egyszerű kérdéseket és nem kezdene el ítélkezni a kinézetem vagy a viselkedésem alapján és onnantól kezdve könnyen fel tudnék oldódni.

Viszont szerintem a szorongó embereknek az olyanokkal nem lesz baja, mint te mert nagyon gondoskodónak tűnsz és én nagyon örülnék, ha a szaktársam lennél :)

Mint valaki, aki elképesztően kínlódik a kommunikációval minden alkalommal, mikor idegen emberek közé kerül, ha lenne lehetőségem ezt hangosan megfogalmazni, azt mondanám, adj teret és időt. Legyél türelmes, és nézd el az illetőnek, ha esetleg számodra furcsán viselkedik vagy idétlen dolgokat mond. Nincsen vele semmi gond, ő is ugyanolyan, mint te, de amíg mások ismerkedni próbálnak vele (vagy akár csak egy légtérben létezni), a fejében szólnak a vészszirénák, és minden erejét elveszi, hogy a lehető legkevésbé hozza kellemetlen helyzetbe magát és a többieket. Egy extrovertált közeledése sokszor nagyon rémisztő, mert általában ők azok, akik a legkevésbé értik meg, min megy keresztül az illető, ezért sokszor inkább megpróbálják őket elkerülni, hogy megkíméljék magukat a kellemetlenségektől. Ne úgy próbálj velük barátkozni, mint egy másik extrovertálttal, inkább csak legyél jelen, add valami jelét, hogy nem zavar, ha ő nem beszél hozzád és nem érzed kínosnak, ha ez még sokáig így marad. A kulcs az idő, ha huzamosabb ideig biztonságban érezheti magát melletted, előbb-utóbb könnyebb lesz feloldódnia a társaságodban, és érdemben akkor fogtok majd tudni megismerkedni.

Ez kifejezetten nagy meló lehet, főleg olyannak, aki nem igazán tudja, milyen rossz ez az egész, szóval abszolút érthető, ha nincs energiád hozzá. Akkor viszont inkább ne is szólj az illetőhöz, csak kerüld el, tegyél úgy, mintha nem látnád. Nekem ez segítene a legtöbbet.

Ezt úgy írom, mint szociális szorongó és introvertált, és főképp olyan helyzetekre, mikor még senki nem ismer senkit. Egyébként egyetértek az előttem válaszolóval, nem kell mindenkire erőltetni a beszélgetést és a barátkozást. Sokan nagyon jól elvagyunk magunkkal, és csak nyűg, ha valaki ,,meg akar minket menteni".

Ami a legfontosabb, hogy soha ne modj olyat hogy "jaj de csendes vagy", "ő ilyen csendes gyilkos típus" stb. Szóval semmilyen megjegyzést ezzel kapcsolatban.

Én ezeket egy csomószor megkaptam és tudom, hogy nem rosszindulatból mondták, de már annyira unom, hogy ha tehetem inkább elkerülöm az emberek társaságát. (A mindenáron felszínes csevegésbe bevonni akaró, de valójában egyáltalán nem érdeklődő extrovertált emberek számomra különösen fárasztóak.)