Van olyan, akit annyira megvisel egy állata elvesztése, pl 1 kecskepapagaj, akivel évek óta együtt volt, hogy kialakul erős depresszió?

Bárkinél elöfordulhat, hogy valamilyen szinten depis lesz egy kisállat halála után, főleg ha az hirtelen, váratlanul következett be. Nyilván azoknál akik családtagként szerették, nem csak úgy volt és kész létezett a házban.

Én a majdnem 2 éves cicámat gyászoltam 6 hónapig, sokszor sírtam miatta. Depressziós nem lettem, de olyan borzasztóan fájdalmasan még rokonomat sem sírattam meg a halálukkor (valószínűleg azért mert szerencsére minden rokonom eddig idősen, vagy hosszú betegeskedésben hunyt el, amik nem értek váratlanul) míg nem a cicám halála hirtelen jött, és azt nem tudtam elfogadni.

Sajnos elütötte az autó. 1 másodperc alatt elhunyt, szerintem nem érzett semmit.

Nagyon sokáig úgy éreztem mintha a lelke haza akarna jönni, mert ol,a hirtelen ment el, hogy ő maga sem értette meg hogy már nem a földiek között van a helye. Furcsa, rá jellemző zajokat hallottam heteken át, azt hittem begolyóztam, mondtam ilyen nincs hogy ennyire beképzeljek dolgokat a gyásztól. Aztán apám is beismerte hogy olyan zajokat hall, amiket az a cica adott ki/csinált, amikor be akart jönni. Pár hét múlva ezek eltűntek, nem tudtam mit higyjek sokáig. Valószínűleg annyira nem tudtuk elfogadni hogy elment, hogy beképzeltünk dolgokat. Szóval szerintem egy erős gyász sok dolgot okozhat az ember egészségére nézve. Mentálisan és lelkileg is