Milyen mentális betegségre utal, ha valaki nem bírja a csámcsogást olyan szinten, hogy agresszívvá válik Tőle és azt sem, hogy mások esznek?

Úgy látom, hogy sokan tele vannak frusztrációkkal és rejtett érzelmekkel, amiket elrejtenek. Bemagyarázzák maguknak, hogy milyen boldogok és milyen sikeresek, közben meg csak a valódi boldogtalanságukat rejtik el egy mosollyal, mert egy olyan életet élnek, amit beléjük programoz a társadalom, hogy ezt jelenti boldognak lenni, tehát nincs is okuk a boldogtalanságra, ezért annak hazudják magukat. Sokszor látom csak az emberek mozgásán is, hogy olyan mintha szoronganának vagy dühösek lennének annak ellenére, hogy nincs "semmi" okuk rá, maguk sem tudnak róla.

De lehet, sőt biztos túlbonyolítom a dolgokat. Utánaolvastam a mizofóniának és azt találtam, hogy nagy összefonódás van a kényszerbetegséggel, ami nekem szintén van. Hasonlóan a kényszerbetegséghez, itt is az irányítás elvesztése lehet magyarázat. Lehet csak arról van szó, hogyha hogyha valaki csámcsog, úgy érzem nem tudok kijutni abból a szituációból, nem tudom irányítani a helyzetet, ez ez indít be egy ösztönös reakciót az agyamban, azaz lehetséges valójában nem is a csámcsogás maga az ami zavar, helyette az hogy túlgondolom, hogy mi lesz akkor ha nem jutok ki ebből a szituációból.

“Sokszor látom csak az emberek mozgásán is, hogy olyan mintha szoronganának vagy dühösek lennének annak ellenére, hogy nincs "semmi" okuk rá, maguk sem tudnak róla.”

Ezt én is szoktam érezni, nagyon egyet értek