Tudok segíteni a bátyámnak? Alkoholizmus, drogok, mentális egészség. Lehet valakin segíteni aki nem akar változtatni?

A bátyám 36 éves, én 22 vagyok. Szóval nagy közöttünk a korkülönbség. Nem beszélgetünk szinte egyáltalán egymással, köszönni köszönünk egymásnak, ha éppen nem haragszunk egymásra. A szüleimmel élek, de tervezek a közeljövőben elköltözni. A bátyám visszaköltözött hozzánk több mint fél éve, mivel a barátnője, akivel járt, már nem bírta vele. A bátyám drogozik, alkoholt iszik, és emellett mentális problémái vannak. Őszintén, a barátnőjét teljesen megértem, mivel a bátyám, ha iszik és drogozik, agresszív. Legyen az nő vagy férfi, neki nem számít; ha valami nem tetszik neki, akkor agresszív azzal a személlyel, és nem egyszer megütötte a barátnőjét, amit őszintén nem tudom, honnan tanult, mivel apám (mióta én élek, és tudtommal előtte is) egyszer sem emelte anyámra a kezét, és mindig azt mondta: “nőre kezet soha nem emeled”. Szóval nem tudom, nála mi történhetett. Apám nem volt tökéletes szülő, mivel többnyire munkában volt, mint velünk, de megpróbált nekünk mindent megadni. Nem tudom, hogyan jutott drogokhoz a bátyám, de az egyetlen reális magyarázat, amit erre mondani tudok, hogy egy rossz baráti társaságba került, és drogoktól kezdve mindent csinál. A bátyám olyan, mint egy nagy gyerek; mostanáig elvárja, hogy tegyenek neki enni és törődjenek vele a szüleim. Ha nem talál valamit, akkor ideges, és elvárja, hogy más csinálja meg helyette. Mondok egy példát: amikor hazajött, nem találta a zokniját, és ideges lett, így hangoztatta, hogy nincs meg az a “kib@szott” zoknija. Ezt eléggé hangosan mondta, így anyum mindig ilyenkor oda ugrik, és segít neki megkeresni, amit éppen keres. Ez őszintén anyum hibája, mivel így nevelte őt kiskora óta, így a bátyám nem tanulta meg, hogyan törődjön magával, mert mindig segített neki. Most úgy éli az életét, hogy iszik, drogozik, zenét hallgat, munkába jár, de nagyon sokszor van úgy, hogy elkezd nyeríteni a semmiből a szobájában, mivel az exbarátnőjével se veled, se nélküled kapcsolatban vannak, és ez frusztrálja őt. Drogozik sokat, sokat iszik, és ha be van rúgva, agresszív. Ahogy észrevettem, nagyon erős érzelmekkel küzd, és ezek irányítják őt. Szerintem ő nem akarja ezeket érezni, így az alkoholhoz és drogokhoz fordul. Beszélni vele normálisan nem lehet, mert úgy viselkedik, mint egy idióta. Gyerekkorában nehezen ment neki a tanulás, és szorongásai vannak a mai napig. Szóval iskolában rosszabb lehetett neki a helyzet, és úgy érzem, mentális egészségét alkohollal és droggal kezeli. Szüleimnek könnyebb lenne, ha nem élne nálunk, mégis felnőtt ember, és a folyamatos agresszív kitöréseit nagyon nehéz kezelni. Apum úgy áll hozzá, hogy csak akkor szól, amikor legrosszabb a helyzet, mivel már nem egyszer történt meg, hogy a veszekedés fizikai erőszakba torkollott. Így a legjobb döntés, amit ő lát, hogy nem foglalkozik vele, mert aztán még rosszabb lesz a helyzet. Őszintén, összesen így állunk hozzá a dolgokhoz, mert csak neki lehet igaza, és ha közbeszólsz, te vagy a legrosszabb. Így többnyire, ha valami történik, csak várunk, amíg elalszik, és abbahagyja az ostoba viselkedését. Nem lát problémát abban, hogy még mindig otthon él; sőt, amikor elköltözött, és az öcsém megkapta a szobáját, az volt a baja, hogy “kidobtuk őt”, és “nem akarjuk őt itt”. Miközben nem érti, hogy az ilyen dolog az élet természetes része. Őszintén úgy érzem, nem akar segíteni magán, de sajnálom őt így látni, és úgy érzem, rossz vége lesz ennek az egésznek, de nem tudom, van-e hatalmam segíteni bárhogyan is anélkül, hogy én legyek a legrosszabb, és veszekedés keletkezzen köztünk.

Meg kérek mindenkit, hogy csak segítő jellegű kommenteket küldjön, értem, ha nem tetszik nektek a testvérem viselkedése elég egy normális ember arra, hogy amit bátyám csinál nem normális, szóval ezzel tisztában vagyok és nem kell nekem még valaki aki ezt meg mondja nekem. Köszönöm előre a kommenteket.