'Gyógyult' alkoholistáktól kérdem: Mesélnétek az élményeitekről, rossz vagy jó tapasztalataitokról?

Én 28 éves vagyok, szinte az egész családom alkoholista és én is elég korán elkezdtem inni. Eleinte csak bulikba, pár év múlva már hétköznap is. Tavaly elkezdtem a kórházba dolgozni és azt láttam a belgyógyászaton hogy a betegek 70%-a alkohol miatt van bent és elég rossz állapotba... Nagyon rossz.. Fiatal 40-50éves emberek úgymondd halálra itélve mert elindult a májzsugorodás. Akkor el gondolkodtam... Meg körbe néztem az ismerőseim között és láttam hogy bár testileg épek de a családi állapotuk romokba van az alkohol miatt. Akkor el döntöttem hogy abba hagyom és elkezdtem sportolni. Az első egy hónap nehéz volt, de már rá sem tudok nézni az italra

Apám alkoholizmusa által áthatott családban nőttem fel. Sajnos én is elkezdtem inni 15 évesen, majd mindezt 12 éven át folytattam egyre jobban elmerülve benne. Míg ittam, az életem romokban volt, folytonos háború és harc jellemezte, leginkább önmagammal. Mindent és mindenkit tönretettem magam körül aki segíteni próbált. Beteg voltam, és mégis ittam tovább. Pedig nem akartam apámra hasonlítani...Többször próbáltam abbahagyni, de mindig valami miatt újra ittam, rossz társaságban voltam, rossz munkám volt, egyre kilátástalanabb helyzetekbe kerültem. Alapvetően csak azt látták az emberek, hogy valami nem stimmel velem, alapvetően jó embernek tartottak, "aki mindig mindenkin segít, de neki semmi nem sikerül". Megígértem magamnak, hogy én következek. Bárhogyan is, de megmentem magam. Az első hónap volt nehezebb. Én teázni kezdtem, őszintén jó szenvedélyre leltem benne. Lassan négy hónapja nem ittam alkoholt. Közben kidobtam a kukába az egész életem. Megszakítottam a kapcsolatot bizonyos emberekkel, otthagytam a munkám, elköltöztem 65 km-re, itt vállaltam munkát, visszatértem a hobbijaimhoz, meséltem azoknak erről akik talán egértenek és bocsánatot kértem tőlük. Azóta el tudom látni a munkám, nem hagyom magam megalázni, nem érzem magam szánalmasnak, tér vissza az önbizalmam.Jelen tudok lenni a pillanatban. Élvezem, hogy élek. Még mindig nagyon magányos vagyok, de végre nem érzem kilátástalannak a helyzetem. Szerethető vagyok és ez jó érzés. :) Győztes vagyok, mert nem iszom. El sem hittem volna egy éve, hogy lesz olyan út, ami nem a halálba vezet. Sok elfogadás önmagukkal szemben és kitartás kell nagyon sok mindehhez.

Én 53 éves vagyok a sok piától lassan betegebb lettem meg próbáltam le rakni de el vonási tüneteim lettek. A pszichiátriára kellet be feküdnöm és ott kezeltek ki és gyógyszert szedtem de mivel tényleg le akartam szokni sikerült is a gyógyszerek sokat segítettek de már 6 éve nem iszok 1 korty alkoholt se.

Gratulálok Nektek! Mindnyájan nagyon erősek vagytok! Hősök a szememben. Én most heti 5x fel üveg bort iszom és vágyom ra esténként , hogy kicsit lelazuljak. Nő vagyok és tudom , hogy sok:(