Hogy álljam meg hogy bántsam magam?

A kölcsönös szimpátiának ki kell derülnie, annak, hogy velem foglalkozik, nem agresszív, nem erőszakos, nem néma, nem késik, nem unatkozik, ki kell derülnie. Az ajánlás még nem garancia, ez olyan, mintha valaki a saját barátnőjét ajánlaná, hogy jó lesz az neked is. Ez kémia kérdése. Van-e összhang, vagy nincs. A lassú folyamat nem azt jelenti, hogy hónapokig nem történik semmi, hanem minden egyes alkalommal megmozdít benned valamit, elgondolkozol valamin, kipróbálsz valami újat. És a hosszú időigény csak azért van, mert lehet, hogy nem egy hét alatt fogod azt a változást meglépni, hanem emészted 2-3 hétig, először kis változást teszel, aztán egy nagyobbat, de az nem sikerül, akkor újra próbálod, de minden alkalommal kell, hogy történjen valami. Ha más nem, egy elgondolkodás, egy felismerés, jobb esetben egy elszánás. Amelyik alkalom semmit nem mozdított meg, az tényleg fölösleges volt. Szólhatott volna, hogy nem lát változást, de hát nem minden pszichológus jó, vagy lehet, hogy úgy találta, hogy nem tudnád elviselni a konfrontációt.

Talán az edzéshez lehet hasonlítani: ha nem leszel hétről hétre jobb erőnlétben, vagy dietetikusnál ha nem fogysz hétről hétre, vagy az autóvezetésnél, ha nem vezetsz óráról órára egyre magabiztosabban, akkor az a szakmai kapcsolat nem működik. Nem egyszercsak kell berobbannia hétfőről keddre egy fél év elteltével.

22. Nagyon is kapcsolódik az eredeti kérdéshez, a kérdező is járt pszichológushoz és fog is járni, így számára mindez nagyon hasznos lehet, hogy ne hajigálja ki a pénzt az ablakon feleslegesen!

21. Ez nagyon szép, csak ezt is, nem tudom, honnan kellene tudnia előre az embernek. Bár sokféle probléma van, és nem vagyok teljesen biztos abban, hogy amit írsz, az minden problémára igaz-e. Ha mondjuk a pszichológuskereső oldalon ezt a szöveget az ember képébe tolnák, akkor az lenne a minimum, vagy ha az első terápia után egy kinyomtatott papíron megkapná az ember. De nem kapja meg. Miért is? Mert valakinek ez az érdeke, hogy ne tudd, hogy minél több pénzt tudjon legombolni rólad. Én voltam pszichológusnál, nem egynél, és nagyon nem ajánlom senkinek. Pár egyszerűbb problémára jó lehet, de ez is röhej, hogy egy ilyen problémát, mint a kérdezőé, nem tudnak kezelni, én ingyen tudnék pár jó tanácsot, bátorítást adni a kérdezőnek, a pszichológusnak ennél több kéne, hogy legyen a tarsolyában! Az a baj, senki nem tesz érte semmit, hogy kiderüljön, mikor számíthat az ember eredményre pszichológusnál, mikor nem! Csak mert így nekik jobb, ha a semmiért dobálja ki a pénzt az ember az ablakon, reménykedve, hogy értenek is hozzá.

A problémád okát már meg is válaszoltad: a mérgező szüleid. A szüleid MÉRGEZNEK. Konkrétan ők az okai az önbántalmazásodnak. Nem te vagy alapból maximalista - a szüleid azok. Csak akkor vagy nekik elég jó, ha 100%-os vagy. Ezért is félsz attól, hogy mi lesz, ha hozzád hasonló tudású emberekkel kerülsz össze. Funkcionáló családban az, hogy a gyerek retteg a saját szüleitől, elképzelhetetlen abszurdum. És bizony az a megoldás, hogy elkezdesz először lelkiekben, majd mikor az anyagi lehetőségek megvannak, fizikailag is eltávolodni tőlük.

Mégis mik történtek a pszichológusnál? Ő nem erősített téged?

25

Ha nem csak en de mas is szerintem kerdezte, szuleid tudnak errol? Ezt kerlek valaszold meg. Hogyan rejted el?

A pszichológus csak beszélgetni jó. A terapeuta ér valamit, de nem önbántalmazásnál. Mindenképp szakorvosi segítségre van szükséged. Az életedről van szó: azon pedig orvos segít, nem bölcsész. Nem leszólni akarom a pszichológusokat, de amit nyújtanak azt egy empatikusabb pszichiáter orvos is tudja.

Mentális bajokkal is előbb orvoshoz megyünk. Ugyanúgy mint fizikai bajokkal is.

Az önbántalmazás egy nagyon súlyos tünet. Kezelni kell gyógyszerrel. A gyógyszertől pedig ne félj. Nagyon sokan szednek antidepresszánst. Ezek is valós súlyos betegések