Ez lehetséges pánikroham ?

"Az elmúlt időben egyre többször vettem észre hogy ha például a sulira gondolok,vagy valami rosszabb dologra a múltamból, teljesen elkezdek szorongani és remegni, nehezen veszem a levegőt és úgy érzem hogy nagyon felgyorsul a szívverésem"

Akkor ne gondoljál se a sulira se rosszabb dolgokra a múltadból és nem jön elő a tünet, problem solved, ilyen egyszerű~~

Üdv: Dr. Racionalitás, peace and love tesó 👌😎

#4

Ha ilyen egyszerű lenne, egy ember sem lenne öngyilkos, és nem lenne mentális beteg (remélem csak viccből írtad), konkrétan mintha a rákos betegnek azt mondod, ne legyen az...

Kérdésre válaszolva, igen pánikroham. Első körben pszichológus, ha nem válik be majd ő tovább irányít pszichiáterhez.

Így van, inkább pszichológus, különböző tréningek. Én is beleestem a gyógyszerezés csapdájába pszichiáter által és nem volt kellemes. Leszokni sem egyszerű, ráadásul a problémát nem fogja megoldani ugyanúgy ott lesz csak le leszel szedálva. Ne tedd tönkre az egészséged gyógyszerekkel.

12 éve vagyok pánikbeteg, immár gyógyszerek nélkül.

Életemben egy pánikrohamom volt, és köszönöm szépen, egy is elég volt belőle.

Szorongó, önmarcangoló típus vagyok, és a szimpla, hétköznapi pánikolást én is összekevertem a pánikrohammal… aztán belépett az életembe egy igazi… Az egyik legijesztőbb élményem volt ever.

Azóta nem éreztem ilyen sz@rul magam, hogy 4 évesen bekerültem az intenzívre egy hónapra.

Mert ilyenkor játszik veled az agyad, és TÉNYLEG úgy érzed, hogy itt a vég, elbúcsúzhatsz a világtól vagy az ép elmédtől.

Úgy fájt a fejem, mint még az életemben soha. Szédültem, kívülről láttam magam, mintha részeg lennék, de annál sokkal borzasztóbb élmény volt.

Össze-vissza remegtem, a karjaim ledermedtek, és az arcizmaimat se bírtam mozgatni, mintha kővé vált volna az egész testem, miközben minden kiesett a kezemből, mint egy rongybabának.

Nem mertem lazítani és lehunyni a szemem, mert féltem, hogy elalszom, nem ébredek fel többé épeszű emberként.

Másfél óráig tartott ez a kínlódás, és amikor reggel felébredtem, csodával hatásosnak éltem meg, hogy még mindig létezem. És úgy, ahogy előtte.

Persze, hányással kezdtem a napot, és idő kellett, amíg újra normálisan táplálkozhattam.

"Ha ilyen egyszerű lenne, egy ember sem lenne öngyilkos, és nem lenne mentális beteg (remélem csak viccből írtad), konkrétan mintha a rákos betegnek azt mondod, ne legyen az..."

A rák az más, az valódi betegség aminek többek között genetikai okai vannak, arról nem tehet az illető ha berákosodik.

Az ilyen depresszió, szorongás, stressz, pánikroham és egyéb kamu "betegségek" viszont nem valódiak, csak a gyenge mentalitású embereket kapja el ilyen. Hogy egy klasszikus embert idézzek -Andrew Tate- a depresszió nem is létezik, mint betegség. Ezzel teljesen egyet tudok érteni, mivel én egy kiegyensúlyozott, boldog ember vagyok egyszerűen ezek a betegségek nem kaphatnak el engem. És itt nem keverendő össze az ok-okozati összefüggés, nem azért vagyok boldog mert nem vagyok depressziós, hanem azért nem vagyok depressziós, mert boldog vagyok. A boldogság pedig fejben dől el, ilyen egyszerű.

Üdv

#9: Nem érted? A pánikroham olyan, mint az epilepszia, ájulás. Nem tudod befolyásolni, mert valóban egy ROHAM. Az ember ilyenkor nincs tudatában, hogy játszik vele az agya, csak azt érzi, hogy rendkívül sz@rul van, és itt a vég. Nem csak beképzeli magának, hanem valóban átéli ezt az egészet.

Tényleg így van! Átéltem, és borzasztó volt.

Viszont ahhoz, hogy az ember szervezete ilyet produkáljon, rendkívül erős és folyamatos szorongás, stressz, aggodalom szükséges. Bonyolult és kilátástalan élethelyzetek.

Pont ez az eset ébresztett rá, hogy változtatnom kell, mert tönkreteszem az egész szervezetem, ha többet vállalok magamra, mint amennyit elbírok.