Miért nem "engedik" a szülők azt, hogy nyugodtan depressziós legyen a gyerekük?

#21. Szerencsére a legtöbb iskolában nem tolerálják a lógást, egy munkahelyen meg még annyira sem. Az olyanok, akik még iskolába járni sem hajlandóak, rendszerint semmire nem viszik az életben, de ez nem is baj.

Egy olyan betegségről beszélünk ami manapság teljesen jól kezelhető gyógyszerekkel. Rengeteg ismerősöm éli a mindennapjait úgy, hogy szedi a kis antidepresszánsát és jól van, vagy legalábbis nem szarul és már nem fontolgatja hogy véget vet az életének mert annyira kilátástalan minden. Ha emberünk annyira rosszul van, hogy gyógyszerek mellett is rosszul érzi magát, akkor vissza kell menni az orvoshoz, gyógyszert kell váltani, adagot kell emelni, stb. Kémiai folyamatokról beszélünk, ami az agyban történik, megfelelő szupresszánsokkal ez a kémiai folyamat optimális irányba billenthető. Ha a kérdés kiírónak rendben vannak a gyógyszerei, nincs oka erre fogni a hiányzást. Ha nincs rendben, el kell menni orvoshoz, kap rendes gyógyszereket és élheti úgy az életét mint a legtöbb átlag polgár.

#22 Te hol olvasod, hogy iskolakerülő? Teljesen elferdíted az egészet. Remélem nincs gyereked, mert azokhoz tartozol, akiknek semmiről nincs fogalmuk se, de gyerek az kell. Saját magaddal nem vagy tisztában, nemhogy mással. Össze-vissza írsz, ahogy itt a legtöbb ember ebben a témában és még sok másban, úgy hogy mégcsak egy kicsit sem informáltak róla. Amúgy meg aki gyereketvállal legyen annyira felelős, hogy olyan munkát keres, aminél nem gond pár nap szabit kivenni és ha kell, akkor lelkileg is támogatni a gyereket...

#24. Ha depresszióra hivatkozva ellógni az iskolából nem iskolakerülés, akkor semmi nem az.

25.: Valószínű, hogy tényleg van még más baj is. Létezik iskolafóbia is (nem iskolakerülés). A pár nap bezárkózás amúgy nem baj, mert van, hogy annyira kimerül idegileg, hogy nem bírna teljesíteni. Nem szabad megbélyegezni valakit csak azért, mert időnként több pihenésre van szüksége. Felnőttként is van, aki emiatt vesz ki néha néhány nap szabadságot, nem szégyen ez. Sőt, ha valaki felnőttként komolyabban depressziós, vagy más mentális baja van, az orvosok részmunkaidőt javasolnak neki, mert a sok stressz és a túlterhelés ronthatja az állapotát. De most ez még korai. Ha most jól kezelik a betegségét, 20 éves korára emlék lesz az egész és meggyógyul. Itt a hozzászólók egy része túl is dramatizálja a kérdést. A gyógyuláshoz azonban pihenés is kell. Nem dől össze a világ akkor se, ha egy-két évvel később érettségizik, az nem egy behozhatatlan hátrány. Ha később pl. diplomát szerez, a kutyát se fogja érdekelni, hogy mondjuk 23 vagy 26 évesen végzett-e. Engem se érdekel, hogy az emgem gyógyító orvos most hány évesen érettségizett meg diplomázott.

#25 Nagyon sok ember van, akik pánikbetegségtől sem tudnak megszabadulni gyógyszerezés mellett hiába próbálgatják a gyógyszereiket. Ugyan ez skizofréniával , de még számtalan betegség van, köztük a depresszió is. Nem minden szervezet egyforma és a depresszió mértéke sem, sőt a fajtája sem ,így nem is biztos,hogy megfelelően tudják kezelni. Attól mert neked vannak gyógyult ismerőseid, az nem jelenti azt, hogy csak az létezik, amit magad körül látsz. Nekem meg vannak olyan ismerőseim, akik nem tudnak ki gyógyulni sem ebből, sem másból hiába a gyógyszerezés... A világ nem csak abból áll amit mi látunk és tapasztalunk.

25.: Attól függ, kinek milyen a foglalkozása. Epilepsziával, cukorbetegséggel pl. kiszuperálnak egy rendőrt, katonát vagy hivatásos sofőrt. Ilyenkor, ha valaki nem tud elég gyorsan új szakmát találni, nagy bajba kerülhet.

Nem állítottam hogy az ismerőseim "gyógyultak". Közel sem. Azt mondtam, hogy egy optimális állapotban élnek, ahol nem akörül forog minden gondolatuk, hogy ennél még a halál is jobb.