Más depressziósnak nem okoz gondot a kapcsolat teremtés, ill. fenntartás?

Persze. De ezen nincs sok csodálkozni való.

De.

Magadról beszélj. Neked okoz gondot a kapcsolatteremtés és senki nem kíváncsi a savanyú...

Nincs sok igényem társaságra. Fáraszt, hogy könnyednek tettessem magam, hogy a semmiségeikre meg a gyenge humorukra koncentráljak és kedvesen reflektáljak rá. Nem is igen találok olyat, akivel csakúgy beszélgetnék.

Nekem is súlyos gondokat okoz. 7:00-11:00-ig vagy tovább használhatatlan vagyok, mindent mindenkitől támadásnak veszek, szinte labilis az idegrendszerem, döntésképtelen vagyok a szó minden értlemében, agresszívabban válaszolok a legártatlanabb poénokra is, már nem is egy munkahelyről rúgtak ki emiatt a stílusom miatt. Nem bírom felvenni a tempót, a ritmust a többiekkel, van, hogy egyre többet hibázok, amit észre sem veszek, csak hetekkel később és állandóan valami ziccer van vagy káoszt okoz. Új munkahelyen nagyon nehezen felelek meg, nagyon nehezen tartok fejben új dolgokat. Jelentkeztem egy tanfolyamra, amit ott is hagytam, mert kiközösítettek a csoporttársak, eleinte kidobtak a facebook csoportból ahol az anyagokat osztották meg, aztán egyedül nem igazán boldogultam és otthagytam az egészet.

Én nem tudom, hogy az vagyok-e...bár valószínű, mert már egyre inkább belefáradok ezekbe a dolgokba és sokat szomorkodom ez miatt, hogy mi a baj velem...csak azt látom, hogy nem tudok normális kapcsolatot kiépíteni senkivel. Nem fogadnak be sehova, főleg a korosztályom nem. Akik meg a közelembe férkőznének úgy tapasztaltam, hogy általában kétszínűek, kihasználnának, csak érdekből jópofiznak de nem bízhatok meg bennük. Nem értem a normális emberek miért kerülnek. Mondták már, hogy merev vagyok meg szerintem untatom őket...de most első találkozáskor nem leszek laza egy vadidegennel... aki viszont jobban megismert meg is szeretett... nem értem, nincs türelmük az embereknek megfejteni egymást. Én próbálok viccelődni, beszélgetni stb de már nem érdekel...mostmár csak várom, hogy hozzám jöjjön oda valaki. Mondták azt is, hogy fura vagyok, de a furák se akarnak barátkozni Xd bár volt olyan ismerősöm aki ugyanúgy elég érdekes természet volt, vele jól kijöttünk de azt is én erőltettem, aztán rájött, hogy nem volt hiábavaló :) de én nem szeretnék örökké más emberek után futni és bizonygatni, hogy érek valamit én is :/ nem tudom milyen megoldás létezik...felszínes ismeretségeken kívül semmire nem jutok én se.

mondjuk ebben a fájdalmas tekintetben lehet valami, nekem is elég unott fejem van meg fáradt tekintetem, ha süt a nap és hunyorgok szó szerint ijesztő az arcom XD sztem itt is ez lehet