Elcsusztem a jövőm? 18f

31es, iagazad van...

32es, fogalmad sincs valójában milyen helyzetben vagyok, az amit ide leirtam csak a probémáim kis részét fejti ki ugyhogy inkább ne próbálj meg ilyen módszerrel ˇˇmotiválniˇˇ mert az ilyen mondatokból méginkább reménytelennek látom magam.

mind1 is nem akarok továbbá senkit sem zavarni

34es,"Arról sem nagyon lehet fogalmad, hogy téged milyennek látnak mások, mert elzárkózol az emberektől, és csak a saját véleményedet fogadod el magadról." -

"Arról sem nagyon lehet fogalmad"- de van fogalmam és tökéletesen látom másokon hogy idiótának néznek, csak mivel "jófiú" vagyok igy nem szeretnének ezzel megbántani ezért nem emlitik, pedig tökéletesen látom magamon mikor valami alapvető dologban leblokkolok ilyenkor pedig legszivesebben öngyilkos lennék ott helyben.

Elzárkózni pedig azért zárkózom el mert sokkal másabb a mentalitásom egy átlag emberhez képest és képtelen vagyok beilleszkedni a társadalomba.

"Tizennyolc évesen, tojáshéjjal a seggeden hallgathatnál idősebb és értelmesebb emberekre, pláne ha magadat már eleve kb. hülyének állítod be." minek halgassak másra ha fogyatékos vagyok?Ebből az esik le hogy genetikailag hulladék vagyok és képetelen volnék az önálló életre ettől leginkább tartok, de mivel hogy én egy agyhalott környezetben nőttem fel és élek nem tudom hogy ez válthatsa-e ki nálam az életképtelen életviseletet...

"ne próbálj meg ilyen módszerrel ˇˇmotiválniˇˇ"

Akkor milyen módszerrel motiváljunk? Vagy ne is motiváljunk? Akkor miért is írtad ki a kérdést? Hogy megerősítést kapj a magad sajnáltatására? Az nem igazi kérdés, amire a saját magad által elvárt választ várod.

- számomra az egyetlen "motiváció" az lenne ha valójában 110+IQ-m lenne, és lenne rá bizonyitek hogy képtelen vagyok egyedül is talpra álni és nem vagyok értelmi fogyatékos, de sajnos a legtöbb rám vonatkozó tünet nagyon egy tipikus szellemi beteg szintjét mutassa..

34es, még bepótolnám azt hogy van sok elképzelésem és érdeklődésem ami-t meg szeretnék volna valósitani az ilyen pl. sikeresen jó jegyekkel leéretségiznem minden tantárgyból aztán pedig tovább folytatni a tanulmányaim egyetemen és eközben dolgozni.

Visszont rettegek hogy a mentális álapotom és a szellemi kapacitásom miatt ezeket nem fogom elérni.

Bánom nagyon azt is hogy egy visszonylag "putri" szakközépiskolára mentem, ahol tényleg nem sokat tanulok és itt ugye valamivel "enyhébb " nehézségű az éretségi, visszont talán egyetemen nagyon nem lenne elég ennyi lexikális tudás...

Más jobb iskolára azért nem mentem, mennék mert problémám van a társaságba való beillszkedésbe és főleg attól tartok hogy mivel engem már szellemileg fogyatékosnak diagnosztizáltak igy még ha megis csinélom a felvételit, akkor is egyszerűen még éretségiig sem jutok el...