Elcsusztem a jövőm? 18f

Jah meg valamilyen szinten ahogy veszem észre magamon hogy kezd kialakulni nálam a demencia, persze ezt komolyan mondom!

A kognitiv késségeim annyira durván romlanak idő haladásával hogy már totál életképtelen vagyok, de mindezt próbálom magamon takarni és a társadalomhoz adaptálódni viszont a probléma akkor van mikor mással kell komunikálnom ekkor a legrosszabb hogy netán kiderül vagy kiolvassa belőlem hogy mekkora szenvedéseim vannak és milyen negativ önpusztito mentalitásom van és ettől rettegek.

Meg a beszéd és a komunikációs késséegeim miatt érzem és sejtem hogy fogyatékosnak néznek ezért is csak ritkán kezdeményezem beszélgetést kezdeményezni akárkivel, sőt durván szociálisan is izolálom magam és szenvedve elvagyok a kis világomban, viszont kezdem érzékelni hogy igy agyilag kezdek durván leépülni mert nemmüködnek rendesen a kognitiv késségeim attól rettegek hogy munkanéküli leszek vagy neméretségizek le vagy mégjobban hogy demenciám vagy átlag alatti IQm van.

Olyan mennyiségü szorongást élek át napi szinten, mint amennyit egy átlagos ember egy egész hónap alatt szerez.

Anyám strokeos volt 2x is vagyis egy totál nálam durvább agyhalott és mivel egy ilyen emberrel nőttem fel, akinek semmi keresnivalója nem lenne a normális emberek közt, mivel hozzájárulnak a következő tünetek:paranoia, nárcisztikikus viselkedés(manipuláció, érzelmi terror, kihasználás, becsapás), régebben fenyegető megnyivánulás("ha én az adott dolgot nem teszem meg akkor öngyilkos lesz").

A fő probléma vele hogy agyilag ő a fő oka annak amiért igy lebutultam és az orvosoké amiért engedték hogy ilyen ember neveljen, sőt egyátalán nem nevelt hanem elkényeztetett és méginkább életképtelen lettem.

16os, sajnos ilyen mentális állapotban totál képtelen vagyok szocializálódni, sőt nincs is rá annyira vágyam visszont ezzel gátlom saját a komunikációs késségeim fejlesztésében ami hatalmas probléma mivel ezek a késségek az esetemben nagyon alapszinten vannak és sokszor szinte fáj hogy nemtudom kifejezni a gondolataim és érzéseim ahogyan azt egy "épp" ember tudja.

Visszont félek orvoshoz menni megint mivel tartok hogy megint össze-vissza diagnosztizál, ezzel ront az álapotomon, méginkább elbutit a felirt gyógyszereivel, munkaképtelenné vagyis méginkább életképtelenné tesz...

Abban az esetben hogy nem megyek orvoshoz akkor pedig a helyzetem csak rosszabulhat ami megint totál életképtelenné tesz és munkanékülivé válnék...