Mikor kell pszichológushoz fordulni?
Ha önbizalomhiányos esetleg szorongásos vagy?
Röviden a problémám annyi, hogy régen a barátomnak szinte mindent elmondtam. Kicsi voltam, nem tudtam mit lehet mások orrára kötni. Aztán szépen lassan átpártolt egy általam nem igazán kedvelt személyhez, akinek mindent elmondott, amit én neki mondtam. De már a barátság alatt is tovább adta a dolgokat, mikor kinek.
Emiatt vagy nem emiatt félek barátokat szerezni. Például, elkezdek beszélgetni valakivel, mondok egy orbitális ostobaságot, ő meg egy másik barátjának tovább adja és kiröhögnek. Ettől félek, de még nem történt velem ilyen, legalábbis biztosra nem tudok róla.
Ezzel kéne pszichológushoz menni?
Csak, mert félek, ha alaptalanul megyek, akkor majd a pszichológus kiröhög a kollégáival/családjával. Tudom hogy orvos ilyet nem tehet, de a magánéletében simán.
Mit gondoltok?
Ezzel nem kell pszichológushoz fordulni. Ez mindenkivel így van. Tapasztalasnak hívják.
Meg kell tanulni, hogy nem bízhatsz meg másokban. 100 %-ban pedig egyedül magadban, vagy a szüleidben bízhatsz meg.
(normális szülő esetén).
Vigyázz arra, kinek mit mondasz. És a negatív, rosszindulatú pletykákat kerüld.
Köszönöm a válaszod.
Viszont az baj, ha emiatt már senkiben se bízok szüleimet kivéve (ez eddig normális tudom) és ezért nincsenek barátaim, mert nem merek beszélgetni?
Igen, ez ilyen sajnos. Ezt úgy tudod kivedeni, a lányomat is úgy tanítottam erre annak idején, hogy nyugodtan barátkozz, beszélgess... De! Minden amit mondasz, olyan legyen, hogy ha bárki felvenne mondjuk a hangodat mobillal, akkor ha azt bárki visszahallgatja, abban sose legyen olyan, ami bántó, ciki, vagy másokra nézve kellemetlen.
Tehát kommunikálj nyugodtan, barátkozz, de képzeld azt, hogy most rögzítik amit mondasz.. És ha visszajatsszak, semmi ciki nincs benne.
A lányom évek óta ezt csinálja, ő is gimis. Sok barátja van.
Itthon nekem viszont elmondja a negatív dolgokat, én viszont nem mondom tovább senkinek.
Így jól tul tudod élni. 👍🙂
Mit takar a paranoiás kisebbségi komplexus?
Például az annak számít, ha mondjuk nem merek szólni a tanárnak hogy elromlott a gépem és ezért nem tudok dolgozni órán?
Vagy, hogy egy üzenet elküldése előtt percekig gondolkozok hogy elküldjem-e, nem-e röhögnek-e ki, ezáltal pedig a végén nem küldöm el, és nem tudom meg mi a házi feladat?
Esetleg hogy nem merek odamenni egy már nyolc éve ismert csoporthoz, mert félek rossz néven veszik hogy ott vagyok velük?
Általában ez mind a félelem miatt van, hogy esetleg rossz véleményt alkotnak mások rólam.
Helyben vagyunk, akkor te tettél fel tegnap egy másik kérdést. Menjél csak el szépen pszichológushoz! Hogy az istenbe jut ilyen az eszedbe, hogy a pszichológus kiröhög, ha egyszer az a foglalkozása, hogy kínlódó embereken segítsen megértéssel, tapintattal. Szerinted mi nevetséges van a te félelmeiden? Nade mellesleg ha véletlenül otthon kiröhögne, amit persze nem fog, mert semmi oka nincs rá, és azt te nem látod, mert ott se vagy, az neked miben hozna bármi kellemetlenséget?
Márpedig neked a szüleid rontottak el valamit! Ahol a gyerekben megbíznak és pozitívan értékelik, ott a gyerek nem fogja magáról azt hinni, hogy negatívan kéne megítélni, mert értéktelenebb, mint a többi!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!