Megint belefutottam egy beszólogatós nőbe a pszichológusnál, ti mennyire sértődnétek meg ezen a megjegyzésen?

"Kvara sehol nem irtam le azt hogy gyönyörű vagyok, de nem írhatom azt hogy egy kifejezetten csúnya 120 kilós amorf no vagyok, aki ezzel a problémával fordult orvoshoz."

Ha nem egy nárcisztikus p.csa lennél, eleve nem írtál volna semmit a külsődről. Releváns információ a kérdés szempontjából? Segítek: Nem. Átfogalmazom neked:

Úgy érzem, hogy a nők többsége indokolatlanul bánt/lenéz egész életemben. Pszichológushoz fordultam, ahol ez történt... és a blabla, amit írtál a pszichológusról.

Félek, hogy más pszichológusnőnél is ez lesz a probléma. Szerintetek csak pechem volt? Vagy én túlzom el? Találhatok olyan pszichológusnőt, ahol nem fogom ezt érezni vagy inkább keressek férfit?

Ebből is látszik, hogy az észbeli képességeidet is kicsit túlbecsülöd, mert ez átlagos képességgel se okozhatott volna gondot. Miért olyan kizárt, hogy ugyanezt teszed a küldődnél is?

Egyébként meg eleve fölösleges volt a kérdés is, mert az arra vonatkozó válaszokra nem is reagálsz, el se hiszed. Kizárólag a saját tökéletességedről akarsz beszélni.

Térjünk vissza a kérdésedhez. Igen, vannak olyan pszichológusnők, akik pont leszarják, hogy nézel ki. Kb.a 99%-uk ilyen. Akkor most felkeresel egyet?

(Nem tudom már, hányas voltam.)

Kedves kérdező, pszichológusként mondom, hogy jó eséllyel túlgondolod ezt. Belegondoltam és én is hetente TÖBBSZÖR használok hasonló kifejezéseket mint a hölgy, mindenféle kliensnél, mert úgy érzem, hogy bonyolultan vagy hosszan fogalmazok. Ugyanis az ami nekem követhető és egyértelmű dolog, egy kliensnek nem biztos hogy az és nem azért mert butának nézem, hanem mert nem tanult 10 évet pszichológiát és nem dolgozott több ezer órát emberekkel.

Szerintem azzal tudnál egyébként a legjobbat tenni magadnak, ha visszamennél ehhez a nőhöz és ezt pont így elmondanád neki. Ezzel tudnátok tisztázni hogy ő ezt valóban beszólásnak szánta-e vagy nem, valamint ő rálátást kapna egy fontos érzelmi triggerpontodra. Mert ezen a témán szinte biztos hogy neked is dolgozni kell, ha folyamatosan ezt tapasztalod.

"Tessek, meg a gyakorin is kiváltom ezt"

"Akkor nem lehet elhinni hogy mennyire támadnak egy hozzam hasonló nőt?"

A négyes és 21-es válaszomban leírtam, hogy azzal van a baj, hogy minden ilyet magadra veszel. Szerintem én teljesen normális stílusban írtam neked, mégis megmagyaráztad, hogy adott dolog miért nem úgy van. Bár a legtöbb dologra, amit írtam, nem reagáltál, a kötözködőbb válaszokra viszont igen. Magyarul gyönyörűen bemutatod, hogy mi a probléma: a segítő, építő jellegű kommenteket figyelmen kívül hagyod, meg "az nem is úgy van", a kicsit provokatívabb válaszokat pedig magadra veszed, és mártírkodsz, hogy téged mindenki támad. Nem értem, hogy nem veszed észre, hogy ez tökéletes példája annak az áldozatszerepnek, amiről amúgy valamennyire tudsz is. Egyedül a negatívumot vagy képes meghallani, csak arra reagálsz. Ismétlem: én "csinos", fiatal nőként érdekes módon nem tapasztalom azt, amit mondasz, pedig közel egy tucat középkorú nővel dolgozok együtt, akiknek egy része egyéb téren elég besavanyodott. Mégsem érzem azt, hogy utálnának azért, mert a korom alapján a lányuk lehetnék, és esetleg jobban nézek ki náluk. Sőt, azokon sem érzem ezt, akikkel futólag találkozok a munkám során. Tanárokon sem éreztem ezt soha. Pedig nem jövök ki minden emberrel elképesztően szuperül, egyszerűen nem gondolom, hogy mindenki utál csak azért, mert egyszer nem éppen kedvesen szólt hozzám. Lehet, hogy fáradt volt vagy fájt a feje, esetleg más feldühítette. Persze, az is lehet, hogy zsigerből utál, de ennek valljuk be, kisebb az esélye. Viszont az, hogy te az utóbbi verziót feltételezed majdnem minden nőről, az nem normális, és ezért kéne megértened, hogy mindez a te fejedben van csak így. Nem bunkóságból, de hidd el, marhára nem foglalkozik veled mindenki.