Nem tudom mit kezdjek már ezzel az érzéssel?

Hárman vagyunk testvérek,én vagyok a legfiatalabb és aki másik apától van. Valamiért azt érzem,én egy hiba vagyok az életben,meg sem kellet volna szuletnem. Édes apámra haragszik a két testvérem és az anyukám is. Persze jogosan ezt belátom. Nem egy jó ember. Állandóan nőzik,meg persze más problémák is voltak. A tesóim édes apja sajnos meghalt betegségből kifolyólag,de anyukám már hamarabb elvált tőle. Viszont állandóan mondogatja ,hogy jobb lett volna apámat meg se ismerni,és,hogy bolond volt,hogy egyáltalán szóba állt vele. Az idősebb nővérem érezteti is velem,hogy nem vagyok a testvére. Pl.igy; a fiatalabbik tesómmal puszil amikor találkoznak,velem nem. Oda megy hozzá megöleli ,engem soha,fel sem hív,csak akkor ,ha nagyon muszáj,vagy ha neki kell valami. Igaz nagy a kor különbség,de attól még tesók vagyunk. A kozepsovel jó kapcsolatom van. Rendszeresen

beszélünk és ő gyermekem kereszt anyja is. És még annyi,hogy az idősebbik tesóm ,amikor a férjemmel még csak jártunk akkor azt mondta a hátam mögött hogy én csak kihasználni akarom őt. Szerencsére nem hitt neki,és ezt be is bizonyítottam, több mint 8 éve élünk együtt. Szeretjük egymást. Neki azóta már 5 párja volt,és ő tényleg le húzza őket. Na mindegy. Mivel anyám is hasonló véleményel van apámról, és hangoztatja is úgy érzem egy hiba vagyok,nekem meg se kellet volna szuletnem. De anyuval jó kapcsolatom van pedig.