Hogyan lehet rávezetni valakit arra, hogy pszichológusra lenne szüksége?
Konkrétan a páromról van szó. Komoly önértékelési bajai vannak, emiatt ritkán képes beismerni akármilyen pici hibát is, ami elég tipikus az önértékelési gondokkal szenvedő embereknél.
Mégis, hallani sem akar pszichológusról. Nem azért, mert azt gondolja, hogy minden oké vele, hanem "majd megoldódik", meg ő amúgy is "humbug" dolognak tartja.
Őszintén bevallom, kicsit én is, de mivel látható, hogy mi ketten nem tudjuk megoldani a problémát, úgy gondoltam, hogy ideje lenne szakember segítségét kérni. Persze mennék vele, meg egy percig sem éreztettem vele, hogy "dilis" és azért kéne mennie (gyakori ellenérzés).
Ti hogyan érvelnétek, hogyan vennétek rá?
Tudom, ezt neki kell akarni, ne erőszakoskodjak, de nincs jobb ötletem, mint itt megkérdezni.
válasza:Nekem is jön sokszor ezzel a párom... (értsd: pszichológushoz kellene menni)
Kérdésem feléd: miért gondolod, hogy ez egy olyan probléma, amit meg KELL oldani? Ráadásul most azonnal?
Miért gondolod, hogy egy pszchológus a megoldás?
Azért, mert van egy probléma, amit láthatóan ketten nem tudunk megoldani. Nyilván én is elmennék szakemberhez, mert lehet az jön ki, hogy az én készülékemben van a hiba. A hülye sem tudja, hogy hülye.
Illetve amikor az ember környezete, egymástól független emberek egységesen mondják ugyanazt a viselkedési formát problémának (önreflexió hiánya, hárítás), akkor abban talán van valami. Ezt pedig a legtöbb ember büszkeségből is tagadni szokta és hétköznapi szituációkban ezt általában nem is lehet megoldani, azonban egy szakember segíthet erre ráébreszteni a célszemélyt, aki utána ezen tud dolgozni. De ennek eleve ki kell derülnie, hogy tényleg így van-e.
válasza:Hasonló helyzetben vagyok, mint a párod. Sehogy sem tudod rászedni, mert egyből kritikának fogja felvenni. Én messziről elkerülöm a terápiát, mert nem szeretem, ha megkerdőjeleznek és folyamatosan a hibáimra mutatnak rá. Jelenleg tanácsadásra járok, ahol lényegében validálja a pszichológus az érzéseimet, ami nagyon jó. Szerintem tévesen arra vagyunk a mai társadalomban kondicionálva, hogy mindennel IS menjünk pszichológushoz. Ha nem érzi komfortosnak azt, hogy megváltozzon, akkor nem tehetsz semmit.
Próbáljatok kompromisszumot kötni, ha nem bírod, akkor keress magadnak olyan valakit, aki nem ilyen.
válasza:#2: értem, csak nem értem, a párodat mi motiválja arra, hogy változzon.
Értem, hogy problémának van ez a dolog bélyegezve, csak nem értem, ez mennyire állja meg a helyét. Talán néhány példából megértem.
4: Érvekkel, tényekkel képes vitába szállni, ahol annyi az érve, hogy "Nem", majd ha visszakérdezel, akkor annyi, hogy "Azért, mert nem így van". Ha még egyszer belekérdezel, akkor jön a "Hagyják már a picsába" vagy a "Mert Te???"
Példa: Megkértem, hogy társaságban mások előtt ne szólogasson be nekem. Többször megkértem. Mindig otthon, normálisa, négyszemközt.
És ugyanúgy csinálja. Sosem akadok ki ott a helyszínen. Nem aranyos, vicces csipkelődésről van szó, hanem cikis, gázos dolgokról. És nem csak én veszem észre, sokszor megfagy a levegő amikor ezeket bedobja mások előtt.
Többször megkértem rá, utána mindig az a válasz, hogy "Miiiii, miről beszélsz? Hülye vagy, nem volt semmi." Én elmondom, hogy mi volt, ő akkor vagy kidumálja azzal, hogy rosszul emlékszem, vagy azzal, hogy túl érzékeny vagyok. Azzal nem foglalkozik, hogy ezekkel a csípős beszólásaival rendszeresen megbánt. És ez egy új szokás, 6 éve vagyunk együtt, kb. fél éve csinálja amióta több a vitánk otthon - mert szintén nem vállal felelősséget szinte semmiért. Azóta mintha rajtam akarná elverni a port mások előtt megalázva.
Nem vagyok egyébként kekec, nem kötök bele minden lényegtelen apróságba, de bármi nézeteltérésünk van, abból brutál cirkuszt tud csinálni és hárít minden felelősséget. 6 év alatt egyszer sem mondta még egy vita után, hogy "na jó, lehet mégis igazad volt". A legtöbb amit ki tudtam belőle hozni, hogy "oké, bocs, DE..." és akkor jön valami, amivel megosztja a felelősségét a helyzetben. Nagyon fárasztó ez, de amúgy meg szeretem és szeretnék vele maradni, ezért jó lenne ezt megoldani.
válasza:"Megkértem, hogy társaságban mások előtt ne szólogasson be nekem."
Nem tudok egy olyan szituációt elképzelni, ahol a párom beszólogatna nekem, vagy fordítva. Te, hogy nem hagyod el a p*csába? Akkor talán ráébred arra, hogy nem kellene így beszélnie veled.
válasza: válasza:Hát, ezek alapján nem tudom, hogy egy terápia hogyan működne.
Mert ha már rávenné magát a terápiára, az két okból lehet:
- belátta a hibáját, viszont akkor már félig meg is "gyógyult"
- úgy érzi, valójában őt érik bántások, és most ezt végre kibeszélheti magából
Ismerek olyat, aki kb. utóbbit csinálja: beszól mindenkinek, a férjét alázza, ugyanakkor mindenen megsértődik, úgy érzi, őt bántják folyton. Ez utóbbit adta vissza a pszichológusnál, aki adta is alá a lovat.
Persze ha ott vagy, akkor mérsékelni tudod az állításait, de ez így már inkább párterápia lesz. Nem kizárt persze, hogy erre van szükség. Lehet, hogy az is feltárja, mi folyt le a párodban fél évvel ezelőtt.
Akárhogy is, ez nyilván nem jó, az meg talán elég motiváció, hogy így a kapcsolatotokból nincs sok hátra.
"Imádom", hogy a tanácsok többsége mindegyik kérdés alatt ilyen "hagyd ott", meg "dobd ki". Ennyi gyenge, megkeseredett embert egy helyen, hihetetlen. Gondolom ezek az emberek kidobják a cipőjüket is, ha feljött a talpa egy helyen ahelyett, hogy megragasztanák.
Én nem szeretném emiatt elhagyni a párom, mert emellett van egy tucat remek tulajdonsága amiket imádok benne. Dolgozni szeretnék a problémán vele, kéz a kézben, nekem nem büdös a munka.
Azért köszönöm azt az 1-2 konstruktív hozzászólást, nekik jár a zöld pipa.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!