Azt hiszem a legjobb barátnőmnek súlyos mentális állapota van. Mitévő legyek?

Sok tini utálja a szüleit, és nem igazán tudja, hogyan kezelje az érzéseit, de a legjobb barátnőm teljesen más. Ő nem egyszerűen csak lázad, hanem folyton a múltban él, mintha képtelen lenne továbblépni. A barátainkkal mindig kedves, segítőkész és aranyos, mindenki szereti, mert egy igazi támasz, de velem teljesen más. Én vagyok az egyetlen, akinek megmutatja az igazi énjét, azt, aki tele van haraggal és önutálattal. Gyűlöli magát, a családját, és azt, hogy régen rengetegen bántották. 🥺

Próbáltam neki segíteni, mondtam neki, hogy jó lenne egy szakemberhez fordulnia, mert ez már nem csak egy „rossz időszak”, de kiskorúként ehhez kellene az egyik szülő beleegyezése. Az a baj, hogy egyikük sem törődik vele eléggé. Mindketten elvannak a saját problémáikkal, és úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, miközben nyilvánvalóan nincs.

Szerintem tipikus „középső gyerek szindrómája” van. Mindenben tehetséges, de soha senki nem figyelt rá igazán. Mindig a testvéreire irányult a figyelem, és ő az árnyékban maradt. Emiatt teljesen egyedül érzi magát, és azt hiszi, hogy ez az ő hibája, hogy nem elég jó vagy nem elég fontos. Pedig ez egyáltalán nem igaz, és szeretném, ha végre ő is elhinné ezt.

Tanácsok? 🥺