Borderline személyiségzavarosként hogyan élitek az életeteket, hogyan tudtok alkalmazkodni a társadalomhoz, milyen kapcsolatokat tudtok kialakítani így?

Szívesen olvasnám más tapasztalatait. Én még csak ismerkedem ezzel az állapottal, mindig is tudtam, hogy nincs rendben valami, de a diagnózist orvos állapította meg a héten. Az én tüneteim a szélsőséges hangulatingadozás perceken belül, egyik végletből a másikba, az önértékelési zavar, megjelenő feszültség, amit alig tudok kontrollálni. Állandó jelleggel szorongok és depressziós vagyok, emellett társfüggőségem van. Csak akkor érzem jól magam, ha valakivel vagyok. Túlságosan hamar kezdek el kötődni, érzéseket táplálni, ugyanakkor ezt azzal palástolom, hogy jó nekem egyedül is és képes vagyok elküldeni a másikat, mert épp abban a pillanatban nem bízok magamban, aztán egy óra múlva meggondolom magam és folytatnám. De így lehetetlen stabil, bizalomra épülő kapcsolatokat kialakítani. 27 éves vagyok, antidepresszánst szedek és terápiára járok. Hogyan változtathatnék még azért, hogy jobb legyen? Szeretnék ebből meggyógyulni és normális életet élni, szeretném, hogy a szüleimet ne tegyem tönkre, hogy így látnak, szeretném, ha lenne párkapcsolatom. Lehetséges a gyógyulás, vagy ezeket az érzelmeket csak fejleszteni lehet? Nektek mi ezzel kapcsolatosan a meglátásotok? Hogyan alakítotok ki kapcsolatokat? Nálatok is megfigyelhető az instabilitás? Nagyon szívesen olvasnék róla, hogy másnak milyen ez az állapot, szeretném jobban megérteni önmagam.

Köszönöm előre is, aki válaszol. Kitartást mindenkinek, aki együtt él ezzel nap, mint nap.