Előre leszögezem, hogy nagyon sajnálom, hogy irigy vagyok, ahelyett, hogy örülnék. A sztori lejjebb. (?)

Nos, a kedves családomnak mindkét oldalon vannak pszichés problémái. Anyám ágán nagyanyám öngyilkos lett, valószínűleg bipoláris volt. Apám ágán csak annyi látszik, hogy apámnak van két testvére, egy férfi és egy nő. A férfinek van elég sok gyereke, a lányai elég szorongósak, depresszióra hajlamosak, kicsit hisztérikusak. Innen az egyik lánygyerekkel (unokatesómmal) nagyon jóban vagyok. Nagyon szeretjük egymást, nagyon közel vagyunk egymáshoz. Illetve ez inkább a múlt, mert pár éve megismerkedett egy férfivel, aki tényleg nagyon nagyon jó választás volt.

Most azon kívül, hogy az unokatestvéremnek van egy szerető párja, anyagilag is jobb helyzetbe kerültek, hiszen két ember nyilván jobban jön ki anyagilag, mint egy. Nagyon szép helyen laknak, jó nagy lakásuk van, stb. stb.

Én egyedül neveltem a gyerekeimet, mindig, minden hónapban gyomorgörcsök és kétségbeesések között számolgattam, hogy lesz-e elég pénzem rezsire, kajára, stb. A lakásom teljesen lelakott, egyáltalán nincs pénzem felújítani. (Gyulladt már ki elektromos vezeték a falban, de amúgy szó szerint minden teljesen le van amortizálva.)

Nem vagyok csúnyább nála, nagyon hasonlítunk egymásra, de ő egy egész más típus, mint én. Sokkal keményebb, erősebb és fiatal lány kora óta jobban tetszik a férfiaknak, bár neki sincsenek (voltak) hatalmas sikerei. Majdnem 40 éves volt, mikor megtalálta a jelenlegi párját. Én mindig azt hittem, hogy nekem is össze fog jönni (pont ebben a bővös 40 éves korban reménykedtem), de nem így történt. Kilátásom sincs arra, hogy legyen egy párkapcsolatom, mert már jóval elmúltam 40, pszichés betegségeim vannak (elég súlyosak).

Tudom, hogy nagyon undorító dolog irigykedni és szégyellem is magam. Az unokatesómnak is kijutott a jóból, a gyereke apukájával nem volt jó a kapcsolatuk, a válásuk után ő is egyedül volt egy-két évig, szóval ő is tudja, hogy milyen az, ha nem stimmelnek a dolgok.

Ha valaki eddig el bírta olvasni, mit javasolnátok, mivel tudnám ezt az irigységemet leküzdeni és elfogadni, hogy ő egy sokkal jobb kártyát húzott, mint én és ennek inkább örülni kéne?