Durva sztori, rossz körülmények?!
Sziasztok!
Nem tudom miért írok egyáltalán ide, mert ez egy elég gáz és elítélendő dolog lehet, de hátha kapok pár tanácsot... Szóval 22/F vagyok és nagymuteromnál élek születésem óta. Sajnos a lakhatási körülmények rosszak, komfort nélküli ház, 2 pici helységgel, kerti csap stb... a baj nem itt kezdődik bár már ez sem túl jó. Nagyon régóta vannak háziállatok, régen 2 nagy kutya volt itt még mikor kissebb voltam ami nem túl higiénikus, főleg egy kis szobában tartva őket (nyílván ki lettek engedve), aztán jöttek macskák is (1kan, 1nőstény), akkor szabadult el a pokol... nagymuterom nem ivartalanította őket azóta sem, és folyamatosan szaporodásban vannak, vagyis vagy az autó üti el őket vagy betegség viszi el... és persze ha kismacskák születnek vízbe dobja őket vagy megtart 1-2 dbot. Igazából az egész gyerekkorom a körül forgott hogy egy 8 négyzetméteres szobában kellett lennem állatokkal, és ősztől tavaszig nem is engedte ki őket szóval ott rohadtak 10-12 macska egy kis szobában, gondolhatjátok micsoda fergeteges szagokkal. Sajnos igen tehetek róla és igen nem akarok mártírkodni de már én is teljesen elvesztettem az irányítást magam felett, suliban ki lettem közösítve, alig jártam be stb., nyílván szerettem volna normális higiéniával elindulni de hát persze hogy nem sikerült.. az egész eddigi 22 évem a vegetálással telt, hiszen 7-8. osztályban már alig jártam be, középsuliban pedig 2 féle szakmát is elkezdtem mindkettőt első évben otthagytam, mert ott még nagyobb beilleszkedési problémáim voltak..
nagyon rossz állapotban lehettem, ha nem tudtam felfogni a valóságot amiben élek és nem álltam a talpamra, akármennyire le voltam épülve mentálisan, jobb volt csak a telefont vagy éppen a számítógépet nyomkodni(igen ilyen körülményekbe még az is volt, ne kérdezzétek miért), aztán most ott tartok hogy sehol, még mindig érzem hogy nem vagyok hülye, de olyan elbaszott életem lett, nulla szocializálódással, és semmi életre neveléssel hogy így kéne ebből kilábalnom, nem tudok semmire koncentrálni, memóriám szinte nincs is és ha valami könnyű dolgot bíznak rám azt sem tudom hogy kezdjek bele... A macskás dologra visszatérve, sajnálom ezt az egészet mert van hogy macskanátha vagy tüdőgyulladásba halt bele valamelyik, és ráadásul egy bolhatanya az egész, anyám idehozott egy kistestű kutyát amit megettek a bolhák és aztán daganatos lett majd belehalt.. szóval se anyám se nagymuterom nem százas és már elegem van ebből, a sok állat halálából és az én helyzetemből is.. Nyílván ráférne a házra egy nagyobb takarítás, a macskákat ivartalanítani kéne, bolhákat kiírtani stb., de nekem ehhez jelenleg se agyam se pénzem, a takarítást még apró lépésekbe talán megoldom, de munkát hogy fogok ilyen állapotban találni azt nem tudom, főleg hogy szociális fóbiával is küzdök... Szeretnék innen továbblépni és itthagyni normálisan ezt a retekfészket, aztán elindulni az életben. Valaki valami tanács hogyan lehetnék jobban és mit tegyek? egyébként muterom dolgozik de sajnos ami körülötte van rohadtul nem veszi észre, én pedig nem szeretném ezt a lelki terhet magammal vinni egész életem során, de jobban zavar hogy mentálisan leépültem :/
Ha valaki felháborodik rajta megértem, én tényleg csak segítséget szeretnék mert nem tudok hova menni és ahogy elnézem ezt kurvára nekem kell rendbehoznom... Egyébként most csak 8 macska van, ebből 2 pici, de teli vannak bolhákkal.. Tudom elbasztam, hagytam hogy meghaljon ennyi állat és kiszolgáltatott legyek, jobb volt titokban tartani mint segítséget kérni... Egyébként abszolút nem viselt meg annyira lelkileg mert szerintem annyira leépülhettem itt hogy fel se fogtam mennyire gáz ez az egész, inkább bezárkóztam és vártam a csodára. Valami értelmes tanácsot szeretnék főleg munka terén hogyan kezdjem, mert rohadtul azt sem tudom hol vagyok, emberek közt meg főleg hajlamos full beflashelni az agyam, nem tudok felfogni dolgokat pedig érzem hogy nem vagyok hülye.. valami tanács hogyan építsem fel magam, és hagyjam hátra ezt az undorító életet?
Akkor jól értem, hogy nincs fürdőszoba a házban? És neked sincs külön szobád?
Először én a takarításra feküdnék rá, hogy tisztaság legyen magam körül. Szerintem ez is dobna a hangulatodon hogy tiszta vagy és rend vár haza.
A szociális fóbián meg lépésenként lehet haladni, menj el sétálni minden nap, vagy futni. Feszegesd a határaidat menj emberek közé.
Az állatokkal sajnos nem tudom mit lehetne kezdeni. Ha lenne is szervezet ami bevenné őket, anyukádék úgy is hoznának másikat.
Semmi bajod nincs, csak most döbbentél rá a körülményeidre. Valaki írta, hogy értelmesen írsz, és én is ezt szerettem volna kiemelni. Egy hülye ember nem tudja így megfogalmazni a gondolatait. Szóval nem vagy annyira gatya állapotban, mint gondolod.
Ne legyenek illúzióink, nem fogsz elköltözni egyelőre. Ha félsz az emberektől, nem fogsz olyan szállásra menni, ahol több idegennel kell egy szobában laknod, ez kizárt. Előbb magadat és a körülményeidet kell rendbe tenned, hogy legalább egy minimális önbecsülést szerezz. Magadat hibáztatod, pedig erről nem te tehetsz.
Első körben ki kell raknod az állatokat. Akármilyen kegyetlen, akkor is ezt kell tenned. Te is mondod, hogy szaguk van, emiatt neked is szagod van, még akkor is, ha te már nem érzed. Ha büdös vagy, azonnal kirekeszt a társadalom, ezt muszáj megoldanod. A takarításra is kaptál tippeket, azt is meg kell csinálnod. Ezt ne ugy értsd, mint egy lehetőséget, hanem ez az egyetlen lehetőséged. Ez az alap, ahonnan kiindulhatsz.
Ha már olyan állapotba kerültél, hogy emberek közé tudsz menni, akkor irány a gyár. Nem kell tőle fosni, oda bárkit felvesznek, és van ott olyan munka, amit bárki el tud végezni. Mivel nem vagy hülye, elég hamar meg is fogod unni. Ha már ezt is elérted, akkor befejezheted a sulit, szerezhetsz estin egy érettségit, meg valami szakmát, és legkésőbb harminc éves korodra teljesen normális, önálló ember lehetsz, legfeljebb a rossz emlékekkel kell néha viaskodnod.
A másik út, hogy beletörődsz a helyzetedbe. Így se munkád, se párkapcsolatod, se semmid. Maradnak az állatok, marad a kosz, a szag, és a szegénység. Valószínűleg majd inni is elkezdesz, hiszen más örömöd úgyse lesz, de az is pénzbe kerül, ez pedig egy újabb problémát fog jelenteni. Mindezt a társadalom peremén, lényegében teljes magányban, koszosan, büdösen.
Egyáltalán nem könnyű a helyzeted, és nagyon oda kell tenned magad, hogy kiharcold magadnak azt, ami a többségnek alapból megadatott. De csak ez a két út áll előtted, semmi más.
Próbáld meg megérteni, amit írtak már mások is, én is, de úgy érzem, újra ki kell emelnem: ez nem a te hibád. Nem te tehetsz a körülményeidről, és felesleges is felelőst keresni, mert attól nem lesz jobb. Egyedül azért vagy felelős, amit a jövőddel kezdesz. Felismerted a problémát, tudod, hogy változtatnod kell, nagyjából tudod is, hogy merre kell elindulnod, innen már a te dolgod. Ha tudod, és nem teszed, akkor te vagy a hibás minden elkövetkező szenvedésedért. Jelenleg a nulláról indulsz, nem veszthetsz semmit, de ha el sem indulsz, akkor már most halott vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!