Mit tegyek? Kitől kérhetnék segítséget ezzel kapcsolatban?(nagggyon hosszú sztori lent)

Sajnos több problémám is van. Bantom magamat, eléggé kicsi korom óta. Emlékszem, körülbelül 8-9 éves lehettem, amikor az éles ollóval direkt elvágtam az ujjam. Aztán tisztán emlékszem, hogy negyedikes koromban a padban ültem, és gombostűvel karcolgattam a combomat. Pár éve elég sokáig voltak olyan gondolataim, hogy milyen lehetne baltával rácsapni a karomra, és meg is akartam tenni. Aztán kb. 11 éves voltam, amikor táncolni jártam. És emlékszem, hogy sokszor volt olyan, hogy edzés után hazajöttem, és a fürdőszobában fojtogattam magam. Ezt elég sokáig csináltam, nem tudom miért. Nem voltam mérges magamra, mert rosszul teljesítettem, meg semmi ilyesmi nem volt. Aztán 12 évesen beleszerettem és nálam 16 évvel idősebb férfiba, akit majdnem három évig szerettem. Ugyanakkor hatodikos koromban szerettem bele, és hatodik után nyáron nem volt semmi probléma, minden jó volt. Aztán hetedikben nagyon szarul voltam, január-februar körül nagyon rosszul éreztem magam. Aztán utána kicsit jött lett, főleg, mikor aztán nyár elején elmondtam a barátnőmnek, hogy beleszerettem ebbe az emberbe(nagyon sokáig szégyelltem, és nem mertem beszélni róla senkinek). Aztán hetedik után nyáron szinte minden este sírógörcsel aludtam el a férfi miatt. Azon a nyáron történt, hogy öngyilkos akartam lenni. Úgy éreztem, nem számítok senkinek, meghalt a kutyusunk is, és hirtelen minden összeomlott körülöttem. Aztán október környékén minden nap szorongtam, beképzeltem magamnak, hogy ha elalszom, akkor meg fogok halni (nem történt semmi ilyen a családba, rokonságba). Emiatt volt, hogy nulla alvással mentem suliba, és volt,hogy el is aludtam órán. Aztán decemberben olvasgattam a neten olyanok sztoriját, akiket mérgező szülők neveltek, és akkor jöttem rá, hogy nem normális, ami ebben a családban történt/történik (egészen eddig azt hittem). Ekkoriban állandóan ki akartam ugrani az autók elé, meg akartam halni, vagy mást akartam megölni. Aztán egészen január első hetéig úgymond rendben voltak a dolgok. Ekkor megint újra előjött bennem a halalvagy, es ekkoriban azt éreztem, hogy már tényleg nem szeretem ezt a férfit. Ez az érzés mindössze pár hétig tartott, de ekkor tényleg azt hittem, hogy nem szeretem. Nem vágytam rá, hogy szembejöjjön velem az utcán, nem akartam látni. Pár héttel ezután azonban még magamnak sem akartam bevallani, hogy látni akarom, és hiányzik. Ohh, az lemaradt hetedik tanév elején kezdtem el vagdosni magamat. Volt, hogy késsel egy csomó pár centis vágást ejtettem a karomon. Aztán januárban "lett" egy pengem. Megint a karomat vagdostam, kezdetben csak a karom külső részét, nem azt, ahol az erek látszódnak. Aztán később már az ereknel is vagdostam. Általában így összevissza, egymásra egy csomó vágást. Volt, hogy keresztbe csikokkal végig az egész alkaromat. Volt, hogy a kezfejemet, a mellemet, vagy a csipomet, combomat, és a vadlimat is(a vadlimon azóta is egy szép keloidos heg van). Aztán kb egy hónapra sikerült abbahagynom. De aztán újra, de mivel jött a nyár,a lábfejemet és a combomat vágtam, ahol nem látják a nyári öltözetben sem. Aztán egy ideig mindnek rendben volt, néha vágtam csak magamat. Aztán egy napon este vagdostam magamat, majd a kis koromvago fém ollóval belenyultam a konnektorba. Direkt. De aztán nagyon megijedtem, és szóltam a szüleimnek, hogy megrázott az áram. Minden rendben volt utána, kórházba kivizsgáltak, stb, aztán 24 óra után hazaengedtek. Azóta itthon vagyok, és állandóan szorongok, mert attól félek, hogy meghalok álmomban, meghalok ha elalszom. Nem merek este elaludni, nagyon durván rettegek ettől. Ez nem a szorongáshoz kapcsolódik ugyan, de reggelente sose tudom rávenni magamat, hogy végre fel kéne keljek, hiába ébredek fel kilenckor, ha csak másfél óra múlva tudom rávenni magamat, hogy keljek fel. És van, hogy nem tudok enni, mert rosszul vagyok, ha egy falatot is eszem, szorít a torkom, vagy mit csinál, ilyen gombóc érzés van ott, de levegőt rendesen kapok. És anyáék nem tudom, hogy Komolyan vennék e, elhinnek e, hogy nem véletlen volt az áramütés, mivel anyát kérdezgetem minden este, hogy "ugye biztosan nem halok meg?". Plusz hipochonder is vagyok (remélem jól írtam). Segítsetek, mit tegyek, kitől kérjek segítséget?