Durva sztori, rossz körülmények?!

Sziasztok!

Nem tudom miért írok egyáltalán ide, mert ez egy elég gáz és elítélendő dolog lehet, de hátha kapok pár tanácsot... Szóval 22/F vagyok és nagymuteromnál élek születésem óta. Sajnos a lakhatási körülmények rosszak, komfort nélküli ház, 2 pici helységgel, kerti csap stb... a baj nem itt kezdődik bár már ez sem túl jó. Nagyon régóta vannak háziállatok, régen 2 nagy kutya volt itt még mikor kissebb voltam ami nem túl higiénikus, főleg egy kis szobában tartva őket (nyílván ki lettek engedve), aztán jöttek macskák is (1kan, 1nőstény), akkor szabadult el a pokol... nagymuterom nem ivartalanította őket azóta sem, és folyamatosan szaporodásban vannak, vagyis vagy az autó üti el őket vagy betegség viszi el... és persze ha kismacskák születnek vízbe dobja őket vagy megtart 1-2 dbot. Igazából az egész gyerekkorom a körül forgott hogy egy 8 négyzetméteres szobában kellett lennem állatokkal, és ősztől tavaszig nem is engedte ki őket szóval ott rohadtak 10-12 macska egy kis szobában, gondolhatjátok micsoda fergeteges szagokkal. Sajnos igen tehetek róla és igen nem akarok mártírkodni de már én is teljesen elvesztettem az irányítást magam felett, suliban ki lettem közösítve, alig jártam be stb., nyílván szerettem volna normális higiéniával elindulni de hát persze hogy nem sikerült.. az egész eddigi 22 évem a vegetálással telt, hiszen 7-8. osztályban már alig jártam be, középsuliban pedig 2 féle szakmát is elkezdtem mindkettőt első évben otthagytam, mert ott még nagyobb beilleszkedési problémáim voltak..

nagyon rossz állapotban lehettem, ha nem tudtam felfogni a valóságot amiben élek és nem álltam a talpamra, akármennyire le voltam épülve mentálisan, jobb volt csak a telefont vagy éppen a számítógépet nyomkodni(igen ilyen körülményekbe még az is volt, ne kérdezzétek miért), aztán most ott tartok hogy sehol, még mindig érzem hogy nem vagyok hülye, de olyan elbaszott életem lett, nulla szocializálódással, és semmi életre neveléssel hogy így kéne ebből kilábalnom, nem tudok semmire koncentrálni, memóriám szinte nincs is és ha valami könnyű dolgot bíznak rám azt sem tudom hogy kezdjek bele... A macskás dologra visszatérve, sajnálom ezt az egészet mert van hogy macskanátha vagy tüdőgyulladásba halt bele valamelyik, és ráadásul egy bolhatanya az egész, anyám idehozott egy kistestű kutyát amit megettek a bolhák és aztán daganatos lett majd belehalt.. szóval se anyám se nagymuterom nem százas és már elegem van ebből, a sok állat halálából és az én helyzetemből is.. Nyílván ráférne a házra egy nagyobb takarítás, a macskákat ivartalanítani kéne, bolhákat kiírtani stb., de nekem ehhez jelenleg se agyam se pénzem, a takarítást még apró lépésekbe talán megoldom, de munkát hogy fogok ilyen állapotban találni azt nem tudom, főleg hogy szociális fóbiával is küzdök... Szeretnék innen továbblépni és itthagyni normálisan ezt a retekfészket, aztán elindulni az életben. Valaki valami tanács hogyan lehetnék jobban és mit tegyek? egyébként muterom dolgozik de sajnos ami körülötte van rohadtul nem veszi észre, én pedig nem szeretném ezt a lelki terhet magammal vinni egész életem során, de jobban zavar hogy mentálisan leépültem :/

Ha valaki felháborodik rajta megértem, én tényleg csak segítséget szeretnék mert nem tudok hova menni és ahogy elnézem ezt kurvára nekem kell rendbehoznom... Egyébként most csak 8 macska van, ebből 2 pici, de teli vannak bolhákkal.. Tudom elbasztam, hagytam hogy meghaljon ennyi állat és kiszolgáltatott legyek, jobb volt titokban tartani mint segítséget kérni... Egyébként abszolút nem viselt meg annyira lelkileg mert szerintem annyira leépülhettem itt hogy fel se fogtam mennyire gáz ez az egész, inkább bezárkóztam és vártam a csodára. Valami értelmes tanácsot szeretnék főleg munka terén hogyan kezdjem, mert rohadtul azt sem tudom hol vagyok, emberek közt meg főleg hajlamos full beflashelni az agyam, nem tudok felfogni dolgokat pedig érzem hogy nem vagyok hülye.. valami tanács hogyan építsem fel magam, és hagyjam hátra ezt az undorító életet?