Mit tegyek, ha szomorú vagyok? Rövid sztori, leírás. Összetett kérdés, elég komoly.
Ez nem egy egyszerű helyzet. Szomorú vagyok, mert fél év telt el és én máris elfáradtam a tanulásban. Tudni kell, hogy egy nagyon jó tanuló vagyok, amire szükségem van, mert pszichológus szeretnék lenni, bár már abban sem vagyok biztos. Fél évig mindennap minimum 3 órát tanultam, de általában többet, sőt volt egy nap amikor hatot. Még van egy hét a suliig, de félek. Úgy érzem a barátaim, nem is azok és az legjobb barátnőmmel összevesztem, mert újra nagyon rossz kedvem van. Volt egy hét, amikor mindenért hálás voltam és volt önbizalmam is, meg mindenkinek segítettem, ahogy csak tudtam. Boldog voltam. Egy hét múlva azonban visszatért a rossz kedvem és a körmeimmel szokásom szerint véresre karmoltam az alkaromat. Mindig így vezetem le dühömet. Tudom, hogy rossz szokás, sőt borzalmas, de semmi nem segít, csak ez.
A kérdésem pedig az, hogy egész szünetben csinálok valamit, hogy elfelejtsem mi a valóság. Hogy összevesztem az egyetlen emberrel, aki fel tud vidítani, hogy a szünet végén 3 napot végig fogok tanulni, de úgy érzem, nem vagyok rá képes, így nem tudom mi lesz velem a jövőben. Egy évvel ezelőtt nem érdekelt, mert akkor volt, hogy olyan mélyen voltam, hogy azt gondoltam nem is lesz jövőm. Addigra valószínűleg halott leszek. Legalábbis akkor ezt hittem. Ma már nem így gondolkozom, de továbbra sem látok boldog jövőt. Szóval, a lényeg hogy minden este órákig sírok. Mert egy szar vagyok. Hülye, ahhoz hogy pszichológus legyek és lusta ahhoz, hogy eleget tanuljak. Már elfáradtam és nem tudom rávenni magam, hogy újra neki vágjak és még egy fél évig tartsam az átlagom.
A kérdésem véglegesen: Mit tegyek, hogy ha kilépek az álomvilágomból és szomorú leszek? Hogyan hozzam rendbe magam? Pszichológusról, terapeutáról szó sem lehet. Anyám nem engedi meg, apámnak meg nem merek beszélni róla. Tudom, hogy anya nem érti meg már próbáltam többször is. Azt mondja csak túlreagálom és már kezdem elhinni, hogy igaza is van.
Bocsi, ha hosszú lett. (éjfél után írtam és előtte ittam egy kicsit, most meg nem tudom már átnézni)
16/L
válasza:A lányom 14 évesen, kilencedik félévkor produkálta ugyanezeket a tüneteket. A karját nem kaparta, egyetlen felületes karcolás volt rajta, amire hihető magyarázatot adott, amit a későbbi események fényében már másként látok.
Anyaként azt láttam, hogy bekerülve az áhított gimnáziumba nagyon tetszik neki minden. Aztán azt láttam, hogy egyre többet tanul, keveset jár össze az új osztálytársakkal, a régi barátok pedig szétszéledtek. Azt hittem, hogy MEGBIRKÓZIK mindezzel. Elkezdett arról panaszkodni, hogy nem jól alszik. Ekkor kellett volna felfigyelnem arra, hogy ez több a normálisnál. Masszívan depressziós lett, szerencsére már jól van, egyetemista, szép fiatal nő. Azóta őszintébben elmondja, ha vannak aggasztó, visszatérő jelek, és én is nyitottabb szemmel járok. Igyekszem nem állandóan gyanakodni és vizslatni őt, de figyelek.
A lényeg, hogy nagyon ismerősek nekem ezek a tünetek: az elégtelenség érzése, a magadra maradottság, az ólmos fáradtság.
Fordulj felnőtthöz segítségért, légy szíves, ha Anyukádnál nem szólal meg a vészcsengő, akkor Apukádhoz, vagy egy tanárhoz. Mindenkinek mások a megbirkózási képességei, Te úgy látszik, hogy a végére értél, nincs ezen szégyellni való.
válasza: válasza: válasza:Nagyon köszönöm a válaszokat! Igazatok van, anyukám is mindig ezt mondja
Amúgy azt hogy mindenből ilyen jó akarok lenni a saját hülyeségeim miatt csinálom. A nővérem és 2 évvel fiatalabb unokatesóm és szuper tanuló. Az unokatesómról nem nyilatkozom, de nővérem a város legjobb iskolájába jár (én nem, nem vettek fel) és kevesebb órát tanul, mint én, mégis oklevelet kapott év végén hogy úristen az egyik legjobb tanulója az iskolának. Én nem ütöm meg ezt a szintet tanulásban. Ha nem tanulnék bukásra állnék mindenből, mert amúgy nagyon hülye vagyok ha nem teszem. És amúgy azért is érzem, hogy hülye vagyok, mert szerintem másnak ha ennyit kell tanulni, akkor sem 6 óráig nyomatja, én rohadt lassan tanulok. A másik ami miatt még jobban érzem, hogy hülye vagyok, mert egyszer beszéltük, hogy ki mennyit tanul és amikor meghallottam hogy az egyik legjobb tanuló egy nap kb 2 órát tanul eldobtam az agyam. A másik 3 órát mondott, de én meg sem mertem szólalni a 6 órámmal (mondjuk az egyszeri alkalom volt) Ja, tudom hogy el kell engednem magam kicsit, csak nem tudom hogyan kellene ezt tennem. Vagy hogy egyáltalán hogy állítsam le magam arról, hogy minden apró dolgon idegeskedem.
válasza: válasza:Kezdjük ott, hogy ne hasonlítsd magad a nővéredhez!!! Ez okozza a problémádat! Nem vagy buta! Ezt is felejtsd el. Ahogy fogalmazol itt abból is látszik, hogy sokkal értelmesebb vagy a korosztalyodnál. Te nem a nővéred vagy. Mindenki más. Igen lehet, hogy őt felvették abba a suliba és lehet hogy ő gyorsabban tanul. De nem vagyunk egyformák. Biztos vagyok benne, hogy csomó dologban meg te vagy az ügyesebb. Mindenkinek máshoz van érzeke és tejetsége. Ettől nem jobb meg rosszabb valaki. Nem szabad folyton máaokhoz hasonlítanod magad. Mindig a saját fejlődésedre figyelj
Mit értél el magadhoz képest. Ha mindig masokhoz hasonlítod magad örök vesztes leszel. Mert mindig lehet olyat találni aki szebb, ügyesebb. Később meg akinek nagyobb az autója és a háza. Te mindig csak magadra és a saját vágyaidra meg céljaidra figyelj. Tudom nehéz ha a nővéred a jobb tanuló és ezt minden nap látod. De hidd el te is ugyan olyan értekes vagy! Nem vagy butább nála. Engedd meg magadnak a lazítást és pihenést utana hatékonyabban fog menni a tanulás is. Az többiek meg sokszor lóditanak és ők is tanulnak 6 órát csak azt mondják "nem tanultunk semmit" mert az jobban hangzik. Nem kell mindent elhinni. Igen lehet hogy van 1-2 olyan gyerek akiknek kevés tanulással is megy. És akkor mi van ha te nem vagy olyan? Szepségkirálynőnek is csak 1et választanak. Mindenki más menjen bánatában a Dunának? :) ugye nem? :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!