Mit tegyek, ha szomorú vagyok? Rövid sztori, leírás. Összetett kérdés, elég komoly.
Ez nem egy egyszerű helyzet. Szomorú vagyok, mert fél év telt el és én máris elfáradtam a tanulásban. Tudni kell, hogy egy nagyon jó tanuló vagyok, amire szükségem van, mert pszichológus szeretnék lenni, bár már abban sem vagyok biztos. Fél évig mindennap minimum 3 órát tanultam, de általában többet, sőt volt egy nap amikor hatot. Még van egy hét a suliig, de félek. Úgy érzem a barátaim, nem is azok és az legjobb barátnőmmel összevesztem, mert újra nagyon rossz kedvem van. Volt egy hét, amikor mindenért hálás voltam és volt önbizalmam is, meg mindenkinek segítettem, ahogy csak tudtam. Boldog voltam. Egy hét múlva azonban visszatért a rossz kedvem és a körmeimmel szokásom szerint véresre karmoltam az alkaromat. Mindig így vezetem le dühömet. Tudom, hogy rossz szokás, sőt borzalmas, de semmi nem segít, csak ez.
A kérdésem pedig az, hogy egész szünetben csinálok valamit, hogy elfelejtsem mi a valóság. Hogy összevesztem az egyetlen emberrel, aki fel tud vidítani, hogy a szünet végén 3 napot végig fogok tanulni, de úgy érzem, nem vagyok rá képes, így nem tudom mi lesz velem a jövőben. Egy évvel ezelőtt nem érdekelt, mert akkor volt, hogy olyan mélyen voltam, hogy azt gondoltam nem is lesz jövőm. Addigra valószínűleg halott leszek. Legalábbis akkor ezt hittem. Ma már nem így gondolkozom, de továbbra sem látok boldog jövőt. Szóval, a lényeg hogy minden este órákig sírok. Mert egy szar vagyok. Hülye, ahhoz hogy pszichológus legyek és lusta ahhoz, hogy eleget tanuljak. Már elfáradtam és nem tudom rávenni magam, hogy újra neki vágjak és még egy fél évig tartsam az átlagom.
A kérdésem véglegesen: Mit tegyek, hogy ha kilépek az álomvilágomból és szomorú leszek? Hogyan hozzam rendbe magam? Pszichológusról, terapeutáról szó sem lehet. Anyám nem engedi meg, apámnak meg nem merek beszélni róla. Tudom, hogy anya nem érti meg már próbáltam többször is. Azt mondja csak túlreagálom és már kezdem elhinni, hogy igaza is van.
Bocsi, ha hosszú lett. (éjfél után írtam és előtte ittam egy kicsit, most meg nem tudom már átnézni)
16/L
Mondd csak, ha pszichológusnak készülsz, nem gondolod, hogy az egyik legrosszabb dolog, amit egy potenciális páciens tehet az, hogy nem kér segítséget?
Nem kell anya engedélye hozzá amúgy, fogod magad, és elmész, ha szeretnél. Szerintem is el kéne menned.
Nem az állapotodat reagálod túl, hanem a tanulást, épp ez a probléma. A napi 6 óra tényleg kicsit sok, de ennek rengeteg oka lehet. Ha nem érdekel az anyag, ha felesleges lexikális tudással tömnek, ha hiányosan magyarázzák el az anyagot, ha rosszul érzed magad, ez mind-mind megnehezítheti a dolgod.
És, ha hajlandó vagy napi 6 órát tanulni, fenét vagy te lusta. :) Aggódsz a jövődért, és felismerted, hogy problémába ütköztél, szintén nem a buta emberek jellemzője. Hidd el, nem a személyeddel van a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!