Most már lehet fontolgatnom kéne a pszichológus gondolatát? (Hosszú sztori)

Idén jöttem egyetemre. Hát az a kép,hogy megnyitom a személyiségem,és ismerkedek,ez így nem jött össze,mert élőben visszahúzódtam,ellenben szerencsére egy lány szintén nehezen nyit és egymásra találtunk a szakon. Ez jó,de albérletbe költöztem. Az első hét még nem volt vészes (bár látszólag is fogytam 4 nap után),lejártam a konyhába,volt hogy leültem az asztalhoz,ott ittam meg a kávém,hátha találkozok valakivel. Most elkezdtem szorongani,múlt héten rossz kedvem volt,családdal beszéltem az úgy elterelt,de közben most először összeültünk volna,de én így nem mentem le,és most úgy érzem,hogy kirekedtem,ha ez értelmes. Nem merek megint kimenni,tegnap már csak gyors lementem kávéért meg joghurtért,úgy,hogy ne találkozzak senkivel,ezeket itt a szobában ettem meg,meg este ettem ami itt volt a szobában éppen. (Már a kávét is jó ideje itt iszom) Mindig úgy számítom ki,hogy ne kelljen találkoznom senkivel,fürdés előtt vagy negyed órát gondolkodok,most menjek vagy később és így későn is tusolok,pedig ezen csak 3an osztozunk. (Jelenleg 2en) Előjött a régebbi,de fennálló étkezési zavarom is,mert nem merek mások előtt rendes kaját enni,csak max gyümölcs,puffasztott rizs,de pl egyetemen azt sem,(hétfőn is még visszautazásnál sem mertem így este tudtam enni),ha szünet van,előfordul,hogy elmegyünk kajálni 2en és az úgy még kb okés,nem eszek meg mindent,de eszegetek.

Annyira nem gondolom rossznak a helyzetet,mert olyanokkal szoktam találkozni így albin kívül néha,ha összejön,akikkel beszéltünk írásban kicsit de nem találkoztunk még,meg nem ismerjük egymást,vagy ha odacsapódik valaki akkor azzal is. Itt is albiban egy lánnyal tök jól kijöttünk az elején,van még egy aki szintén ritkán van itt,vagy szobájába megy,a nagyobbak meg igazából akkor nyitnak,ha mind itt vannak.

Nem tudom tényleg,én változni akartam,akarok,határozottabbnak akartam tűnni meg ilyen nagyon nyitottnak,mert amúgy az vagyok,szeretek beszélni,de ezzel fix hogy flegmának és unszimpatikusnak tűnök,de ez nehéz,és fenntartani még nehezebb,ha épp jó úton indulok el.

Ti mit javasolnátok? (Szülőknek sajnos hazudok,hogy mindenki beszélget mindenkivel,nincs a saját világába. Ők alapból nem tudnak az étkezésesről sem,szóval megy a mindent megeszek.)