Maximalista vagyok, de stressz egyszerűen felemészt. Mit tehetnék?

Iskolaváltás!

Velem ugyanez volt. Nívós iskola, napi 4+ óra tanulás, röpiegyesület, művészeti iskola, kitűnő akartam lenni.

Reggel héttől hajnali 1-3-ig. Azt a pár órát is csak altatóval tudtam aludni, annyira szorongtam. Hétvégén volt olyan, hogy péntek este lefeküdtem és vasárnap keltem, annyira kimerült voltam.

Kiközösítettek, iskolai bántalmazás, stb. ezekről már nem is beszélek.

Alvászavaros, szorongó, antiszociális lettem, mert arról szólt az életem, hogy tökéletes legyek.

A karantén alatt rájöttem, hoyg az életem a tanulás és ebbe belebolondulok. Elkezdtem sportolni sokat, hogy a testem is tökéletesen legyen, hogy én legyek a ,,jó tanuló, jó sportoló". De mindig is vékony voltam, de elkezdtem nem enni.

Tavaly év végén volt a legmélyebb pontom, mikorra egy antiszociális, szorongó, beteg, anorexiás szétaszott csontvázzá váltam. Majdnem meghaltam amúgy is, de volt önygilkossági kísérletem is.

Ha akkor nem segítenek rajtam szakemberek, akkor nem vagyok itt.

Azóta eltelt egy év, nem tanulok szinte semmit, de többet nem is akarok. Sportolok, mert ezt szeretem, imádom, kis korom óta, de már nem olyan betegesen csinálom.

Iskolát váltottam.

Híztam, de még mindig kicsit rossz a vérképem.

Javul minden szép lassan.

De ha töbkremész, onnan nejéz fölállni.

Cselekedj, ameddig nem késő!

Pszichológus, lelki támogatás, szüleiddel ha van baj, vagy sokat elvárnak tőled, akkor próbáld meg rendezni a dolgot.

Tanulj kevesebbet, ilyat csinálj, amit szeretsz.

Lazulj el, szerezz egy nyuszit, nekem is segített, legalább nem csak éns szeretem a saláltát a házban.:)

Pszichológusként úgy látom, hogy brutál népbetegség a maximalizmus.

A maximalizmus egyik legjellegzetesebb jelensége pedig az, hogy az ember a rossz végén kezdi el nézni a dolgokat. Belekényszeríti magát egy mérgező helyzetbe, egy rettenetes túlterhelésbe, aztán pedig nem szabadulni akar belőle, hanem saját magát kifacsarni, hogy még többet tudjon teljesíteni. Te is lényegében ezt csinálod kérdez. Nem az a kérdésed, hogyan lehetne csökkenteni a terhelést, hanem hogyan lehetne elviselni a vele járó stresszt..

Amiket a kettes írt azok szuper dolgok, de a nagyrésze csak ideiglenes ragtapasz. Amíg egy mérgező életmódot kényszerítesz magadra addig sose tudsz egyensúlyba kerülni, max egy fokkal jobban elviselni a helyzetet. Mintha arra keresnél tippeket hogy lehet egészségesnek maradni egy radioaktív környezetben. Nyilván ott is vannak védekezési technikák de az egyetlen garancia ha kilépsz a helyzetből.

Szóval a legelső és legfontosabb feladat az, hogy annyi feladatot kiszórj az életedből amennyit tudsz. Koncentrálj a sulira, sportolgass, minden mást felejts el. ALUDJ. Jelenleg irtózatosan kialvatlan lehetsz, fiatal korban ennyi alvás konkrétan kínzásnak számít, ne csodálkozz ha kimerült az idegrendszered.