Maladaptiv álmodozás ellen jó taktika hogyha teljesen kizarom a függőségem tárgyát, mégha ez is okozza az egyedüli jó érzést?

Jaj. Bár ez nem a legjobb platform ehhez, azért egy kicsit boncoljuk már ki ezt a kérdésfelvtést: doki mondta, hogy...; pszichológus szerint....; olvasás alapján van vagy 7féle mentális bajom. Na, akkor most ezekből az állításokból melyik az igaz? Először is, önmagunkat nem szoktuk- mi szakemberek sem- diagnosztizálni, nem egy benőtt körmöt kell felismerni, hanem fluid érzelmi állapotokat, traumákat, organikus sérüléshez kapcsolható esetleges másodtüneteket, rossz magatartásmintázatokat, rossz szociális stratégiákat, esetleg hormonális változásokhoz közvetlenül köthető átmeneti, akut panaszokat.. diagnózis előtt differenciál diagnózis, autoanamnézis és mélyinterjú is van- sőt szükség esetén pszichometriai tesztek is (bár ezek közül sok torzít). Tehát az, hogy szerinted 7 féle mentális bajod van, az nem bizonyított. Annyit tudunk, hogy rossz (akár elhanyagoló) körülmények között nőttél föl, amely érzelmileg megviselt és mivel sok minden nem jön össze, amelyek látszólag másoknak simán mennek, feltételezed, hogy veled valami para van, ami honnan máshonnan is származhatna, mint a gyermekkorodból. Azt írod, a fő tüneted, hogy álmodozol (aka ,,befelé menekülsz"), filmszerű történeteket szövögetsz különböző életekről, különböző szereplőkkel. Az a helyzet, hogy a kreatív ábrándozás az emberi lét velejárója, mivel érzelemvezérelt, a nőkre fokozottan jellemző (írókra, művészekre meg hatványozottan, hiszen fejlett képzelőerővel rendelkeznek), és elsősorban akkor lehet kellemetlen, ha a valóságba egyetlen eleme sem ültethető át- mert nincs megteremtve hozzá a talaj. Tehát az ami számodra szenvedésnyomással jár, hogy úgy érzed az általad kontrollált fantáziádban élsz, nem a valóságba és félsz, hogy mindaz amit jól esik elképzelni, valóban veled sosem fog megtörténni. Ez először bizarrnak tűnik, de egyáltalán nem ,,menthetetlen" vagy extra súlyos. Borzasztó egyszerű is rá a megoldás: ki kell terjeszteni a belső fantáziát a külső valóságra. Rajzold meg, írd meg, mint fanfiction. Töltsd fel a netre, legyen belőle egy-egy jó sztori amit megoszthatsz másokkal. Következő lépés: teremts kapcsolatokat a külvilágba is, sok csoport van facebookon, redditen, vannak művészetis fórumok, workshopok, gyk-n is sok magányos befeléforduló szomcsi ember van (napi tömeg update)>> jelentkezz be ide és oda is- anélkül ugyanis, hogy a világot kizárólag önmagadban keresnéd, bármilyen kellemetlen is, de meg kell fordítanod a relációt és a világban kell megkeresned önmagadat- emellett meg megmaradhatnak a fantáziáid is. Ha megtalálod a helyed és a társaságod, rengeteg spontán élmény fog érni-sokat nem is fogsz tudni befolyásolni- amely miatt automatikusabban kevesebbet fogsz tudni álmodozni is, mert a valóság izgalmasabb lesz. Vagy olyan elemekkel fogsz álmodozni, amelyek megtalálhatók az életedben, így a valóságot kezded lassan bevonni a fantáziádba- amelytől a sztorik és a félelmek is átalakulnak. Hidd el, akadni fog neked is 1-2 közeli hasonszőrű és mindjárt kevesebbet kell gondolkodnod azon, hogy csak te lehetsz egyedül ilyen súlyosan menthetetlen állapotban. Ha úgy érzed, szeretnéd tényleg kikérni egy szakember segítségét/véleményét, keress fel egyet a neten és írj neki próbaképp, ha beválik, eldöntheted, hogy segítene-e ha foglalkozna veled vagy sem. Kék vonal is van, ha nagyon magad alatt vagy őket is elérheted (rengeteg a fiatal segítő). Hidd el, a legrosszabbat azzal teheted magadnak, ha semmit sem lépsz azért, hogy a helyzet potenciálisan megváltozzon. Mondjuk szuper író még így is lehet belőled, de azért jobb nem macskás vénkisasszonyként írni a best sellert.

Én is hasonló “problémával” küzdök bár én nem problémának fogom fel . Alkoholista agresszív apa , stresszes gyerekkor nálam ez állhat a dolog háttérben. Ugyanúgy szeretek számomra elérhetetlen személyekhez vonzodni majd tovább gondolom a fejembe a sztorit. Nálam annyi más hogy ezen kívül csak szorongásra vagyok hajlamos. Valódi párkapcsolataim már voltak. De valahogy ez a kreált párkapcsolatok történetek nekem jobbak mint a valódiak. Néha úgy érzem mintha a valóság túl uncsi és szürke lenne és azért van erre szükségem .