Hogyan tudnék túllépni a negatív gondolatokon? Mindig rosszkedvű vagyok, lehangolt, fáradt és irigy...nem szeretnék az elenni, de hogyan sikerülhet?

38 éves nő vagyok. Az életemre nem panaszkodhatom. Van tető a fejem felett, munkám, háziállatok, de... és most jön az a bizonyos de...

Neurofibromatózisom van, ami igencsak okádék külsőt kölcsönöz. A nyár kész rémálom. A téli időszak még elmegy, de a pofámon is látszik, úgy meg mégse járhatok- kelhetek, mint egy múmia.

Azt elfogadtam, hogy rettenetesen ocsmány vagyok, de ettől még nem lettem " hirtelen" boldog. Sajnos irigy is vagyok a testvéremre. Ő is nő, de természetesen gyönyörű szép. Félreértés ne essék, egy percig nem kívántam neki soha, hogy ő is legyen ilyen genetikai hulladék, mint én. Vele nem lehet ezekről az érzésekről beszélni egyáltalán. Pedig rosszindulat egyáltalán nincs bennem. Persze megértem, hogy nehéz elhinni...Csak irigylem tőle a tetkókat, a vidám, gondtalan fürdőzéseket és stb stb. Nyilván neki is megvannak a maga problémái, az élet senkinek nem könnyű.

Ja igen, természetesen megdugni sem dug senki, udvarlók száma nulla kb. Kivétel ha az a férfi 30 évvel idősebb, vagy valami alkesz csöves. Barátaim vannak, de ennél többet senki nem tudna elképzelni velem, van aki őszintén bevallotta, hogy sajnos taszítja ez a sok sz@ar rajtam. Nyilván ezt nem ilyen köntösben.

Kapcsolat nélkül igazából én már elvagyok. Nyilván lennének igényeim, de azt megoldom. Én csak jól szeretném érezni magam, könnyednek, vidámnak. Ha nem is mindig, de legalább néha. Semmi energiám nincs, nehéz minden... Én próbálkozom, szakemberhez is jártam. Nem vagyok reménytelen eset, mert igyekszem apróságoknak örülni, sikerül is, nem csak imitálom. Gondolok itt például séta közben a kismadarakra. Ilyenkor érzem, hogy szeretet járja át a szívemet. Minden egyes alkalommal ugyanúgy megcsodálok egy naplementét, vagy ahogy nyugszik. A természet mindig csodálatos. Még egy közelítő zivatar is, pedig attól félek.

Nem tudom, mit tehetnék. Szép sosem leszek. Őszintén szólva elég kevés emberrel találkoztam, aki ennyire ronda, mint én. Hasonlóval igen, de ne mennyire súlyos kivitelezéssel. Szóval sajnálom, de irigy vagyok... és rosszkedvű...és még sorolhatnám. Sajnos persze a pia is játszik, de kordában tudom tartani, nem erről szólnak a mindennapjaim. Igyekszem, hogy ez így is maradjon.

Köszönöm, hogy elolvastátok.!