A családom elhitette velem hogy en semmit nem erek, gonosz vagyok es nem lehet szeretni de ha kozel kerul valaki hozzam az ellenkezojet mutatja felem. De nem tudom elhinni mert tonkretettek az onkepemet. Hogyan felejtsem el?
Gonosznak, orultnek, szerethetetlennek gondol a csaladom, el is hitettek velem hiszen csak ezt hallottam toluk hogy en ilyen vagyok.
Viszont barki aki kozel kerul hozzam, legyen az barat vagy szerelmi dolog, mindenki az ellenkezojet mondja, hogy milyen gyonyoru szemelyisegem van, milyen vicces vagyok, szeretheto, megbizhato es joszivu. De nem tudom elhinni, mert a csaladom teljesen belem itatta azt hogy egy forintot nem erek es nem lehet engem szeretni. Hogyan felejtsem el ezt az egeszet? Minden emberi kapcsolatot megszakitok amint eszreveszem hogy szeretnek, mert az van bennem hogy ez nem lehetseges.
Anya azt is mondta mar nekem gyerekkoromban hogy "az a baj veled hogy nem vagy szeretheto". De ennel még durvabb dolgok is voltak.
Nem tudom hogyan lepjek tul ezeken mert az egesz eletem ilyen volt hogy ezt itattak belem.
24N
Tipikus magyar család. Es tipikus magyar válaszok is.
-meghallgatnám a másik felet (degradálás, érvenytelenítés, nincs létjogosultsága szegény problémájának), undorító válasz egy kérdésre, mutatja, hogy nem hiszel. Teljesen mindegy melyik oldal igaz, annak kell empátiát mutatni, aki kiírta.
-Engedd el
-szakítsd meg a kapcsolatot
Ezeket önismeret nélkül hogy? Tét nélkül dobálóztok ezekkel a mantrákkal. Ezen nincs felelősség, ti megmondtatok, engedje el, mossátok kezeiteket. Felelősséget senki nem vállal.
Nyilván nincs kivel megbeszélnie, ezért ír ide.
#11
Igen-igen. Alapból egy ide kiírt kérdésnek nincs másik oldala. Plusz ha le is ültetné a kedves családot, akik egyenként legépelnék a saját szemszögből a dolgokat, akkor előtte a kérdező olyat kapna hogy ki meri írni a család dolgait, hogy azt az életbe nem felejtené el. És akkor is az menne, hogyha sokan azt gondolják, akkor biztos igaz.
Az első lépés az, amikor felismered, hogy valójában nem volt igaza anyukádnak. Te egy tök más ember vagy, mint amit az anyukád lefestett. Ekkor normális, hogy dühös leszel, ahogy itt néhány kommentelő is dühös lett.
Egy ideig meg kell élned azt a dühöt. Ez gondolom kimaradt gyerekkorodban. Szerintem jobb nem a szülő felé megtenni, mert az csak csalódást okozna, ha a szülő nem látja be, hogy hibázott. Nem fogja belátni. Ő is sérült. Ezek általában transzgenerációs traumák. Ha nyitott vagy, te ezt a láncot meg tudod szakítani.
Sok, keserves önismereti munka kell hozzá. A változás fokozatos és lassú, de szinte spontán megy végbe. Jó esetben a kimenetel az lesz, hogy már nem csak a felszínen ismered el az értékeidet, hanem a szíved mélyén is. Szerintem ekkortájt fog a dühöd is alábbhagyni. Meg fogod érteni, hogy anyukád miért viselkedett úgy, ahogy. Ez nem fogja mentesíteni azok alól a szörnyűségek alól, amit tett, de te meghaladod magad, és megérted őt.
Idővel, ha
18: Nem egyről beszélünk. Szerintem még nem értetted meg, hogy anyukád teljesen hülyeségeket mondott neked. És ezzel mekkora kárt okozott. Remélem egyszer megérted, mert csak akkor fogsz merni nyitni mások felé.
19: Nem én undorítóztam le a válaszod, de ne haragudj, honnan tudod, hogy az ismerősöd szülei normális emberek? Láttad, mi zajlik az falak között?
A bántalmazó szülők a legtöbbször kívülről tündérinek tűnnek.
A kérdező azt írja, hogy gyerekkorában azt mondták neki, hogy nem szerethető. Ezzel egy alapvető szükségletét nem elégítették ki. Több nem is kell nekünk a történetből, egyértelmű a helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!