Ha szinte biztos, hogy van valami mentális betegségem, akkor menjek inkább pszicháterhez, mint pszichológushoz?

A 9. válaszolót idézem, mert életbevágóan fontos:

"Az öndiagnózis mindenképp komoly hiba." - Ezzel alapból egyetértek a legtöbb esetben. De a pszichiátria sajnos egészen más.

Nekem Asperger diagnózisom van. Nem pszichiáter mondta rá, hanem az Autizmus Alapítványnál több hónapon át több találkozás és kivizsgálás volt, a rokonaimat is behívták. Engem többször is. És nem is pszichiáter vizsgált ki (és pláne nem pszichológus) hanem doktori cím nélküli, de valódi szakember, aki ért az autizmushoz és az aspergerhez. A megnevezése az volt, hogy 'fejlesztő'.

Persze végül egy pszichiáter írta alá és nyomta rá a pecsétjét a szakvéleményre. De azzal a pszichiáterrel talán 5 percet ha beszéltem.

A poén: Én találtam meg a diagnózist 2 évnyi keresés után, még 2007-ben. Az interneten kerestem és kutattam és olvastam. (Ami letölthető könyveket is magába foglal és tudományos cikkeket és kutatásokat, de közösségi médiát és youtube influencereket nem.)

Ja, persze, ne diagnosztizáld önmagad, ez veszélyes - és valóban.

De ha nem tettem volna, akkor még most sem lenne meg a helyes diagnózis. Ez a durva így, a XXI. században. Itt tart a pszichiátria.

2000-2004 között 4 éven át kezelt egy magánpszichiáter depressziósként, Rexetinnel és Xanax-szal. Amikor mondtam, hogy nem igazán segít, akkor azt mondta, hogy én félénk és visszahúzódó vagyok, mert ilyen géneket örököltem.

Ugyan honnan tudhatná, hogy milyen génjeim vannak, hacsak nem olyan pszichés zavara van, hogy szuperképességeket tulajdonít magának (a pszichológiában ez ismert dolog), hogy néhány méter távolságból kiolvassa a testem sejtjeiből a DNS molekulám és fejben elemzi a génjeimet.

Annyira nonszensz, mikor én csak annyit mondtam, udvariasan, hogy az SSRI antidepresszáns és a Xanax nem igazán segít, nem lehetne-e mást kipróbálni.

Az eredmény az volt, hogy 4 éven át jártam hozzá, és fizettem az alkalmankénti 7 ezer forintot. Később már csak 2-3 havonta mentem, mert több hónapra felírta a gyógyszereket, akkor csak 5 ezret kellett fizetnem, ő meg átadta a vényeket.

(Én nem ezt akartam, az elején mondtam, hogy ezek a gyógyszerek ugyan javítottak a szorongáson, de érzem, hogy nem megoldás, nem lehetne-e más gyógyszert kipróbálni.)

Közben is kerestem alternatív megoldásokat, de ez után a 4 év után volt nálam a fordulópont, hogy magam járok utána, hogy mi segít, és később, hogy egyáltalán mi a diagnózis.

És ez nem egyedi eset, az elmúlt több mint 2 évtizedben kb. 15 pszichiáternél, 2-3 pszichoterapeutánál, 2-3 klinikai szakpszichológusnál és 2 pszichológusnál jártam.

2018-ban lett meg az Asperger-szindróma diagnózis. 11 évvel azután, hogy én megtaláltam "öndiagnosztizálás" révén. Időnként ez is csak ostoba címke. "Öndiagnosztizálás."

Egyszerűen csak olvastam, és felfogtam dolgokat. Miért baj ez?

Ha baj van az autóddal és a sokadik autószerelő is csak rizsázik és a pénzedet szedi el, akkor mit csinálsz? Vagy megszabadulsz az autótól, vagy (mivel itt nem autóról van szó, hanem az életedről) nekiállsz és magad jársz utána, hogy megjavítsd. Fogod a kézikönyvet, a nyakadba veszed az Internetet, és tanulmányozol és olvasol és elemzel. Mert az életed minőségéről vagy akár az életedről van szó.

Amikor 2007-ben udvariasan felvetettem a magánpszichiáternek, hogy talán Asperger-szindrómám van, azt felelte, hogy ismerős neki ez a szó, már hallott róla korábban.

Lövése nem volt. Ez már az 5. pszichiáter volt egyébként az évek során.

Holott az Asperger-szindróma már 1993 vagy '94 óta szerepelt a DSM-ben, mint hivatalosan adható diagnózis.

Hiába magánpszichiáter - nincsenek felkészülve ezek sem. Vagy csak én vonzottam a dilettánsokat - ez is felmerült bennem már 2007-ben is.

9. válaszoló azt is írta:

"Magán praxisában esélyes, hogy jobb szakembert, több odafigyelést, jobb szakmai ellátást kapsz."

2000-ben én is ezt gondoltam. Komolyan!

De nem.

Azt gondoltam, hogy az igazi szakember az magánpraxist vállal, és azt meg kell fizetni, amit szívesen megteszek, mert érthető és megéri.

És nem! Tényleg nem!

(Most egyébként egy a SOTE-n dolgozó ADHD pszichiáterhez járok, tehát nem fizetős. De az ilyen olyan ritka, mint a fehér holló. Tapasztalatból mondom.)

Megint a 9. válaszolótól:

"de azzal nem vagy beljebb, ha gondolkodás nélkül csak beírják, amit mondasz."

Ez igaz, de én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Gúnyolódást, ellenkezést.

Amikor elmondtam egy-egy gyanúmat valamelyik pszichiáternek, nem az volt a reakció, hogy "Jó, akkor ezt beírom". És én sem ezt akartam, hanem besegíteni, ötletet adni, hiszen nem ismer engem. Kérdezzen rá, hogy mi alapján jutottam erre vagy arra a következtetésre és küldjön kivizsgálásra.

De nem, inkább gúnyolódás volt és ellenkezés.

Pl.: "Látom, maga olyan netbújós! De én egyetemet végeztem, nekem ez a szakmám, nem azért van itt hogy molekulákat szedjen!" - csak egy példa a reakciókból az egyik pszichiátertől.

És bocs és tényleg nem bántásból, de a 9. válaszoló annyi munkát adott, hogy csak most tudok a kérdező kérdésére rátérni.

Ha az a gyanúd, hogy autista vagy, akkor a legjobb, ha az Autizmus Alapítványhoz fordulsz. Nem kell orvosi beutaló, mert egyrészt ez nem betegség, másrészt ez egy alapítvány.

Bár ez egy Asperger-teszt, talán érdemes lehet kitöltened. Valójában több teszt.

[link]

Azt érdemes erről az oldalról tudni, hogy az orvosom ajánlotta 2015-ben, aki felnőttkori Aspergerre képezte éppen tovább magát (nem tudom milyen képzésre járt, a részleteket nem tudom).

Ez nem bulvármédia-jellegű teszt, hanem szakemberek és Aspergeresek együttműködve állították össze és fejlesztették.

Itt a poén az, hogy amikor kitöltöttem és elküldtem az eredményeket ennek az orvosnak, hogy mi a véleménye, akkor azt mondta, hogy "Ja, nem az volt a kérdés, hogy ön Aspergeres-e, hanem a tesztet teszteltem önnel!"

Sok hülye van, aki össze-vissza olvas minden sz*rt a közösségi médiában, meg kommentekben. Ettől még a valóság az, hogy ha én nem ismerem föl, hogy Asperger-szindrómám van, ha nem járok utána magam, akkor most nem lenne állásom és fizetésem (megváltozott munkaképességűként) hanem rég eltűntem volna a süllyesztőben.

De az én történetem régi és nem ez a lényeg.

Csak így, 49 évesként, több mint 20 évnyi magánpszichiáterekhez járás (időnként SZTK) és több százezer forint nekik kifizetett pénz után ne kéne még ma, 2022-2023 idején is ennyi félreértéssel, dilettantizmussal találkoznom egy adott kérdésre válaszolóknál.

Mert ez a fő baj. Ha nem értesz hozzá, akkor ne válaszolj!

A gyakorikerdesek.hu nem egy fórum oldal - elvileg. Vagy csak én vagyok naiv. Ami egyébként Aspergeres tulajdonság (tudományos cikkek szerint is).

Kimondottan a Kérdezőnek:

Amiket írtál, értem. Egyik sem betegség. Nyilvánvalóan valamilyen zavar, de biztosan nem pszichotikus, mert azoknak nincs olyan önrefelxiója, hogy például segítségkérésként - és nem jajveszékelve vagy panaszáradatként - ilyen értelmesen leírják a gondjaikat. Nem vagyok szakember és nem is képzelem magam annak. És nem is jópofizok. Gond biztosan van, különben nem tetted volna fel a kérdésed, őszintén leírva. Vannak dolgok a kérdés részletezésében, amikből látszik, hogy itt már gond van.

Az autizmus és az asperger önmagában nem betegség, de sokszor keletkezik "szövődménye" - ha úgy tetszik. Lásd: Greta Thunberg, aki autista, de nem ez a baj vele, hanem hogy kényszerbeteg is lett ezzel a mentsük meg a világot, de valójában tele van gyűlölettel és nehezteléssel. Pszichiátrián kezelték, de nem az autizmusa miatt, hanem kényszerbetegség miatt. Ezután jött a klimaváltozás-mániája, amit a szülei felelőtlenül hagytak, a média meg szintén felelőtlenül kihasználta.

Az autizmus nem betegség - nem finomkodásból meg PC-ségből, hanem valóban nem az, de a kényszerbetegség már az.

Az Aspergereseknél meg a szociális szorongás kialakulása a jellemző.

Akármilyen gondod is van kedves Kérdező, ne hagyd, hogy elbátortalanítsanak ilyen szöveggel, hogy "Jaj, ne öndiagnosztizáld magad!".

Ettől még légy nagyon óvatos, mert valóban - és ebben a 9. válaszolónak is igazat adok - könnyen lehet, hogy nem tudod magad objektíven analizálni!

Nagyon veszélyes terület az egész pszichiátria/lelki és érzelmi gondok - ráadásul mindezt összekutyulva.

A lényeg az, hogy hol és hogyan. A fenti linket egy orvostól kaptam. De nem ettől hiteles, hanem attól, hogy kik csinálták. Attól, hogy az interneten van és te töltöd ki, még hiteles eredményt ad.

A sógorom, a kisebbik unokaöcsém és több más rokonom (valószínűleg a szüleimnek legalább az egyike) autista.

De az unokaöcsém egyetemre jár, méghozzá nem akármilyenre, de vannak gondjai.

Én meg Aspergeres vagyok, úgyhogy teljesen más gondjaim vannak.

Ha azt gondolod, hogy autista vagy - de ha nem, akkor is - van egy könyv, amit a figyelmedbe ajánlok:

[link]

Itt a "Naoki Higashida - Hát ezért ugrálok" című könyv, amit egy akkor 13 éves japán autista fiú írt - aki azóta már asszem 30-as vagy 40-es éveiben jár.

A többit nem olvastam, azokat mások kérték. :)

11. válaszoló vagyok.

Kedves Kérdező!

Annyi minden eszembe jutott és annyifelé kitértem, hogy közben elfelejtettem a konkrét kérdésre konkrét választ adni.

"Ha szinte biztos, hogy van valami mentális betegségem, akkor menjek inkább pszicháterhez, mint pszichológushoz?"

Pszichológus nem kezel önmagában mentális betegségeket, nem ezért van.

Ettől még mehetsz ilyenhez, de tapasztalatból mondva nem ajánlom.

Volt, amikor pszichiátrián egy pszichológus a négyszemközti megbeszélésen megkérdezte, hogy "Miért van itt?" Mondtam, hogy Asperger-szindrómám van, amit egy erre szakosodott szakember megerősített, bár hivatalos diagnózist nem adhatott, és ebben (és a társuló szociális szorongásban) szeretnék segítséget kapni.

Mire ő: "Miért ragaszkodik egy címkéhez?"

Mondtam, hogy ez nem címke, hanem orvosi diagnózis.

Erre ő: "Én nem szeretem beskatulyázni az embereket."

Szóval csak néztem magamban.

Régi vicc, de most már tapasztalatból alá tudom támasztani, hogy igaz: (ahogy a legjobb viccek azok, amik legalább 50%-ban igazak)

Két pszichológus sétál együtt egy utcán. Az egyikre ráesik egy zongora. Mire a másik együttérzően odahajol hozzá, hogy "Akarsz beszélni róla?"

És ez valóban igaz! Ez a pszichológus egyébként egy nagyon kedves (látszólag figyelmes) frissen végzett nő volt.

De ragaszkodik a fene ahhoz, hogy Aspergeres vagyok, totál szívás.

Szóval ha beszélgetni, illetve kibeszélni akarod magadból a dolgokat, akkor egy pszichológus biztos meghallgat.

Ha viszont valódi megoldást keresel, akkor a konkrét válaszom az, hogy olyan pszichiátert keress, aki egyben pszichoterapeuta is, és ahelyett hogy egyből rád mondana valamit (általában depresszió és felír egy SSRI-t meg Xanax-ot, 'oszt jólvan) beutalót ír klinikai szakpszichológushoz.

Szondi, Rorschach-teszt, kitöltős teszt, plusz "elbeszélget" veled, de nem a beszélgetés a lényeg, hanem hogy lássa, hogy mi a gond. Ezután elküldi a szakvéleményét a pszichiáternek, aki ez alapján (jó esetben) felállít egy lehetséges diagnózist, vagy további kivizsgálásokra küld. És szüksége esetén felír gyógyszert és/vagy elkezd egy egyéni kognitív vagy analitikus vagy más pszichoterápiát. Ideális esetben.

Én a 8. magánpszichiáternél, amikor az első találkozás és a tüneteim és a korábbi előzmények elmondása után egyből írt egy beutalót klinikai szakpszichológushoz kivizsgálásra, elcsodálkoztam. Mondtam is neki, hogy már hány pszichiáternél jártam, és hogyhogy egyből kivizsgálásra küld.

Azt mondta, hogy ez a normális eljárás. Néztem egy nagyot.

Szóval a konkrét válaszom az, hogy:

Pszichiáter, klinikai szakpszichológus.

Nem ismerem az anyagi helyzeted, szóval szakpszichológushoz magánban is lehet menni beutaló nélkül is, de húzós az ára. Pl. 20 ezer Ft. Vagy most már több.

De a magánpszichiáter is írhat beutalót TB-re, akkor nem kell külön fizetni - ahogy nálam is volt.

Mondjuk sokra nem mentem az egésszel, ez is hozzátartozik.

Én már tudtam, hogy Aspergeres vagyok, de már nem is mondtam.

Amúgy sem a papír kellett, hanem valódi megoldás.

Maguktól meg nem jöttek rá, a klinikai szakpszichológus sem.

A rend kedvéért - és tényleg hátha segít, nekem például 2011-ben ez írta:

"Mentális kontrollja dezorganizált, a racionalitást a szorongás és a gyanakvás “szétveri”, de a kontroll az érzelmi involváltság hatására optimalizálódik. A tesztben pszichózisra utaló adat nem található. A felszínen depressziós és szociofóbiás tünetek mögött azonban kényszeres és paranoid személyiségjegyek húzódnak meg, ennek jelei: a spekulatív jellegű gondolatburjánzás, állandó belső feszültség, ellenséges attitűd (Paranoid skála: 162- nem pszichotikus paranoid), rigiditás, túlkontrolláltság, majd acting-out jellegű, nagy erejű indulati kitörések. A mindennapi helyzetekhez is alapvetően inadekvát indulati töltéssel viszonyul, amelyet kontrollálni próbál, de ez vezet végül a koncentrációs zavaraihoz.

Vélemény: depresszió, szorongó-elkerülő személyiségzavar (paranoid attitűddel)"

Amikor a pszichiátert kérdeztem, hogy akkor mi a diagnózis, mosolyogva azt mondta, hogy "A pszichiátria nem egy egzakt tudomány".

Azért kérdeztem rá a konkrét diagnózisra, mert gondoltam, hogy úgy célzottabban tudjuk a megfelelő gyógyszert és kezelést megtalálni. Mert pont előtte olyan gyógyszereket írt fel, amiktől nagyon rosszul voltam.

De azért járjak hozzá legalább egy éven át, kéthetente 10 ezret kifizetve - és semmi garancia. Ha nem segít, eleve megvan a kibúvója.

De vannak valódi és tényleg jó szakemberek - legalábbis az interneten olvastam írásokat - angol nyelven, szóval nem Magyarországon. De itthon is vannak, csak ezek ritkák mint a fehér holló.

Úgyhogy zárszóként ezt tudom ajánlani:

pszichiáter, pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus. De ezeknél nem lehetsz passzív páciens, hanem tudatosan látnod kell, amikor csak rizsázik. Ilyenkor azonnal ott kell hagyni és keresni egy másikat.

Igazi orvosoknál (vesebaj, tüdőbaj, nemtommi, stb.) hagyatkozhatsz rá általában és követed az utasításait. A pszichiátria nem ilyen.

Itt magadnak is tudatosabban kell hozzáállni és az interneten (megfelelő oldalakon, nem közösségi médiában) utánajárni.

Remélem, hogy tudtam segíteni, most ennyire futotta.

Azt írtad a kérdésedben, hogy:

"Nekem viszont diagnózis is kéne, és több beszélgetésre is van szükségem."

Ez a pszichiáter/pszichoterapeuta kombó.

Vannak, akik pszichiáterek és pszichoterapeuták is egyben. Kifejtheted, beszélgetős terápia is van és ha kell, gyógyszert is felír. Kettő az egyben.